Menedék (Safe Haven, 2013)
Nem tudom már, hol bukkantam erre a filmre, lehet, hogy simán csak a moziműsor nézegetése közben, mindenesetre elolvastam a rövid leírását meg néhány hozzászólást a port.hu-s adatlapján, és úgy döntöttem, megér ez nekem ezer forintot. Úgyhogy ma délután sort is kerítettem a megtekintésére a Corvinban.
Röviden
Jajistenem.
Bővebben
Adott két fájdalmasan szép ember (jó, a pasi nem annyira szép, inkább csak nyálas), mindkettőnek a múltjában van valami tragédia, csak a lányéban nagyobb, neki menekülnie kell miatta. Ez a szál mondjuk kicsit kidolgozatlannak tűnt nekem, de nem ez volt az egyetlen ilyen. A lánynak ugyanis be kell vágódnia a pasi gyerekeinél, akik közül az idősebb nagyon szeretné vissza az anyukáját, aki viszont meghalt, és az is teljesen átmenet nélküli, ahogy ő is elfogadja végre a lányt: az egyik jelenetben még fúj rá meg az apjára, a következőben meg közli, hogy ő szereti ezt a csajt, a néző meg csak néz ki a fejéből, hogy mégis mikor történt ez a pálfordulás.
A történet alapvetően nem lenne rossz, bár kicsit nyálas meg szirupos, de az zavart, hogy emellett még logikátlan is, kezdve azzal, hogy a lány pontosan miért is menekül, mármint miért nem valami egyéb megoldást talál a gondjára. Az ötletes, ahogy lassacskán csepegtetik az infót mindkét ember személyes tragédiájáról, a lassú összemelegedés is egész jól sikerült, na de aztán... Jaj. Nyáltenger. A végére azért elfért egy meglepő fordulat, amin a teremben tartózkodó 13 néző egy emberként nevetett, de nekem azért könnybe lábadt tőle a szemem, ami azt jelzi, hogy a régóta csöndben lapuló szentimentális énem köszöni, még életben van, csak ritkán tör felszínre. Mellesleg végig gyanítottam, hogy a szinkron sokat ront az élményen, noha nyelvileg egészen jól megállta a helyét, és most, ahogy megnéztem a linkelt előzetest, meg kellett állapítanom, hogy jól sejtettem, amit sejtettem. Sokkal élvezhetőbbnek tűnik angolul. Azért azt nem állítom, hogy még egyszer megnézném, majd talán egyszer, évek múlva, amikor nem emlékszem már ilyen élesen a zavarba ejtően csöpögős részekre. (Az előttem ülő pasi, aki szintén egyedül érkezett, konkrétan nem tudott hová lenni egy-két húzósabb jelenet közben, összevissza fészkelődött, azt hittem, ki is fog menni inkább, de végül kibírta. Igaz, ahogy felvillant a stáblista, már menekült is kifelé.)
A töménytelen sziruptól eltekintve azért tetszett a zene, noha az is kissé csöpög, na meg a gyönyörű helyszín. Komolyan mondom, ilyen kisvárosban még talán én is szívesen élnék, pedig engem nyomaszt, ha egy hely túl kicsi.
Röviden
Jajistenem.
Bővebben
Adott két fájdalmasan szép ember (jó, a pasi nem annyira szép, inkább csak nyálas), mindkettőnek a múltjában van valami tragédia, csak a lányéban nagyobb, neki menekülnie kell miatta. Ez a szál mondjuk kicsit kidolgozatlannak tűnt nekem, de nem ez volt az egyetlen ilyen. A lánynak ugyanis be kell vágódnia a pasi gyerekeinél, akik közül az idősebb nagyon szeretné vissza az anyukáját, aki viszont meghalt, és az is teljesen átmenet nélküli, ahogy ő is elfogadja végre a lányt: az egyik jelenetben még fúj rá meg az apjára, a következőben meg közli, hogy ő szereti ezt a csajt, a néző meg csak néz ki a fejéből, hogy mégis mikor történt ez a pálfordulás.
A történet alapvetően nem lenne rossz, bár kicsit nyálas meg szirupos, de az zavart, hogy emellett még logikátlan is, kezdve azzal, hogy a lány pontosan miért is menekül, mármint miért nem valami egyéb megoldást talál a gondjára. Az ötletes, ahogy lassacskán csepegtetik az infót mindkét ember személyes tragédiájáról, a lassú összemelegedés is egész jól sikerült, na de aztán... Jaj. Nyáltenger. A végére azért elfért egy meglepő fordulat, amin a teremben tartózkodó 13 néző egy emberként nevetett, de nekem azért könnybe lábadt tőle a szemem, ami azt jelzi, hogy a régóta csöndben lapuló szentimentális énem köszöni, még életben van, csak ritkán tör felszínre. Mellesleg végig gyanítottam, hogy a szinkron sokat ront az élményen, noha nyelvileg egészen jól megállta a helyét, és most, ahogy megnéztem a linkelt előzetest, meg kellett állapítanom, hogy jól sejtettem, amit sejtettem. Sokkal élvezhetőbbnek tűnik angolul. Azért azt nem állítom, hogy még egyszer megnézném, majd talán egyszer, évek múlva, amikor nem emlékszem már ilyen élesen a zavarba ejtően csöpögős részekre. (Az előttem ülő pasi, aki szintén egyedül érkezett, konkrétan nem tudott hová lenni egy-két húzósabb jelenet közben, összevissza fészkelődött, azt hittem, ki is fog menni inkább, de végül kibírta. Igaz, ahogy felvillant a stáblista, már menekült is kifelé.)
A töménytelen sziruptól eltekintve azért tetszett a zene, noha az is kissé csöpög, na meg a gyönyörű helyszín. Komolyan mondom, ilyen kisvárosban még talán én is szívesen élnék, pedig engem nyomaszt, ha egy hely túl kicsi.
Módszert váltok: nem filmes Moly van innentől, hanem imdb, tehát a filmek 10 pontot kaphatnak maximum. (Remélem, erre emlékszem még, amikor a legközelebbi filmet fogom értékelni.) Ez a film kapásból 6,5 pontot kap, mert ma nagyon szigorú vagyok, és a jó pillanatok ellenére megmarad bennem, hogy kellemetlenül nyálas volt az összhatás. Azt tudom megismételni, amit a port.hu egyik hozzászólója mondott: romantikus lelkületű nőknek bejöhet, de a pasik lehet, hogy jobban járnak, ha elkerülik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése