Rossz emlék

Mostanában nagyon sok olyan eset kerül be a hírekbe, amikor fiatal lányokat bántanak férfiak, és ezek a fiatal lányok általában meg is halnak. A pécsi polgármester lányának szerencséje volt, ő legalább túlélte, bár a cikkek szerint elég csúnyán ellátta a baját a pasi, aki megtámadta.

Ezek miatt az esetek miatt jutott eszembe egy saját élmény. Ha elolvassátok, azt fogjátok látni, hogy nem is történt semmi, és sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha - szerencsére. De most azért leírom, ha már így előbukkant az emlékeim közül.

Egyszer, amikor olyan 13-15 éves lehettem, és a házunktól kicsit távolabbi boltba kellett elmennem húsért, a bolt utcájában elhaladtam egy pasi mellett, aki szembejött velem. Először a fekete bőrdzsekije tűnt fel, mert tök jól nézett ki, aztán észrevettem, hogy a bőre is teljesen fekete, ami meglepett, mert addig a mi kerületünkben még nem láttam ilyet, csak a belvárosban, a Blaha környékén. Persze nem álltam meg bámészkodni, mentem szépen a dolgomra. Egyszer csak nagyon furcsa érzésem lett, megfordultam, és azt láttam, hogy a pasi jön utánam. Megijedtem, de próbáltam azzal megnyugtatni magam, hogy csak eltévedt, vagy eszébe jutott, hogy mégsem arra akar menni, vagy valami ilyesmi magyarázata van a jelenségnek. De azért egyre rosszabbul éreztem magam, ahogy a teljesen kihalt utcán jött utánam. Gyorsítottam, ő is gyorsított. Lassítottam, ő is lassított. Megálltam, ő is megállt. Ekkor már pánikba estem. Átmentem az utca túloldalára, ő is átjött. Megálltam, erre lassan jött felém. Segítségért kiabálni nem mertem, mert továbbra is az volt bennem, hogy mégis félreértem a helyzetet, és hülyének fognak nézni. (Ez a bizonytalanság amúgy sokáig megmaradt mindenféle helyzetben, és még most is fellelhető, csak jóval enyhébb formában, mivel rájöttem, hogy mást is néztek már hülyének, és eddig még mindenki túlélte.)

Azt tudtam kitalálni, hogy becsöngetek egy házba. Be is csöngettem oda, amelyik előtt megálltam, de nem jött ki senki. Akkor megint átmentem a másik oldalra, és megálltam a bolt előtt, gondolván, hátha odáig nem mer utánam jönni a pasi. De mert, szép lassan közeledett. Ekkor kijött egy idős néni a boltból, és a sírásra álló arckifejezésemet látva megkérdezte, mi a baj. Erre én mondtam neki, hogy az a férfi követ engem az utca eleje óta, és jó széles mozdulattal felé is böktem. Ettől a pasi láthatóan megijedt, sarkon fordult és elment. Aztán kijött a bolti eladó is, kérdezte, mi történik, a néni elmondta, amire az eladó azt mondta, legközelebb, ha ilyen van, azonnal menjek be a boltba, és szóljak neki, majd ő segít. Aztán a nénivel megbeszélték, hogy mivel pont arrafelé lakom, amerre a pasi eltűnt, nem lenne okos egyedül hazaengedni engem, úgyhogy a néni elvitt magával az ellenkező irányban található házáig, becsöngetett a férjének, és kérte, hogy kísérjen haza.

A bácsi haza is kísért. Út közben sikerült jól rám ijesztenie: azt mondta, a mai világban nagyon kell vigyázni az ilyen kislányoknak, mint én, mert bizony sok ilyet követnek az utcán, aztán lefogják, berakják egy autóba, és eladják Olaszországba prostituáltnak. Ez így utólag vicces, mármint abból a szempontból, hogy a bácsi miért mondott ilyet egy kislánynak, akiben ez fel sem merült, mint lehetőség, de lehet, hogy tényleg úgy gondolta, jobb, ha tudom, mi lehetett volna a történet vége. Amikor végül hazaértünk, nem engedett csak úgy fel a lakásba, hanem lehívta anyuékat, elmesélte nekik a történteket, megadta a címét, és mondta, hogy ha feljelentjük a pasit, akkor ő meg a felesége mindenképpen szeretnének tanúskodni.

Anyuék eléggé megijedtek. Apu azért hajlott rá, hogy valószínűleg nem is akart semmit az a férfi, csak megijedtem tőle, mert fekete volt, de aztán megbeszéltük, hogy ha tényleg csak megijedtem tőle, akkor sem azért, mert fekete volt, abban semmi ijesztőt nem láttam, de abban már igen, hogy egy fél utcán át követett. Végül is kocsiba szálltunk, és bejártuk a környéket, hátha megtaláljuk a pasit, meg kérdezősködtek anyuék, mondván, csak feltűnik valakinek egy fekete pasi, és találtunk egy férfit, aki rábökött egy emeletes házra, és azt mondta, hogy abban lakik kb. tíz fekete férfi. De ennél többet nem tettünk, nem csöngettünk be abba a házba, úgy voltunk vele, hogy szerencsére nem lett semmi baj, meg nem is tudjuk, rosszat akart-e az illető, nem kell további lépéseket tenni.

Lehet, hogy alapvetően nem akart rosszat, csak mondjuk le akart szólítani, és felesleges volt annyira megijedni tőle. De az is lehet, hogy bántott volna, ez esetben pedig szerencse, hogy kijött az a néni a boltból.

Egyébként később párszor álmodtam az esettel, na, az nagyon rossz volt. Álmomban az utcán sétáltam, amikor követni kezdett egy pasi (aki mellesleg fehér volt), én nagyon megijedtem, és úgy éreztem, nem fogok épségben hazaérni, pedig egy sarokra voltam a házunktól. Becsöngettem egy házba a következő sarkon, de nem jött ki senki. Láttam onnan, hogy anyu kint áll az erkélyünkön, de nem látott, mert eltakart előle egy fa, és nem tudtam neki kiabálni, mert beért a pasi, beállt elém, és azt mondta, hogy fogjam be a számat. Erre én megpróbáltam hasba rúgni, de rúgás közben hangosan röhögve elkapta a lábamat, aztán meg nem is emlékszem, mit csinált velem, szerencsére, de semmi jót. Mindig ezen a tájon ébredtem fel.

Szóval azóta van az, hogy elég ideges leszek, ha kevés ember van az utcán, és egy pasi jön utánam. Pár éve volt is olyan, hogy a metrótól hazáig futottam emiatt, pedig akkor biztos, hogy nem akart semmit, aki utánam jött, lehet, hogy fel se tűntem neki. Szerintem ez az élmény is benne van abban, hogy sosem éreztem különösebb vágyat arra, hogy bulizni menjek, aztán éjszaka, sötétben egyedül bandukoljak haza. Most sem hiányzik.