Nyomi-e vagyok?

Nem kéne rászokni arra, amit ma kajálás terén előadtam.

Egy darabig azt hittem, hogy a mai fogyasztásom 2 dl tej, 3 dl habos kakaó, 1 l víz, 2 dl ivójughurt meg egy túró rudi, aztán amikor ki akartam dobni a rudi papírját, kiderült, hogy az nem a papírja, hanem konkrétan maga a rudi - elfelejtettem megenni, és mégis azt hittem, hogy megettem. De a legdurvább, hogy nem vagyok éhes. Egyáltalán. Nem is tudok kajára gondolni. Reggel megsütöttem a szokásos két melegszendvicsemet, és már csak amikor kivettem a sütőből, akkor jöttem rá, hogy egyáltalán nem kívánom, és bele se bírtam harapni, nemhogy megenni. És ez egész napra így maradt. Kicsit hullámvasutazik a gyomrom, mint az érettségi előtt, és nem tudok ránézni semmire, ami ehető és szilárd. Úgyhogy akkor beviszem a szokásos esti rituálé keretében a másik 1 l vizet, a csokis porból előállított 3 dl tejitalt meg a 2 dl teát, és igyekszem holnapra megjavulni.

Hú, de furcsa vagyok. Pedig pont szerdán mondtam egy volt magántanítványomnak, Beának, hogy én gyakorlatilag nonstop éhes vagyok és ennék. Aha.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai