Nőnap K-módra

Ugye, csütörtökön belengette K, hogy kedden menjünk mindenképp, mert nőnapi köszöntés lesz, mivel csütörtökön elmarad az óra. Hát, én tök kíváncsi voltam, vajon mit tervezhet, milyen a nőnapi köszöntés K-módra, úgyhogy nagyon igyekeztem, hogy közbe ne jöjjön valami pont ma. Nem is jött, el is mentem.

Tudjátok, mi volt? Semmi. De így konkrétan: semmi. Említés se. SEMMI. Persze volt edzés, ami bőven elég, csak a külön beharangozás miatt lepődtem meg kicsit ezen a csavaron. Lehet ám, hogy azért volt ez, mert K. eléggé felpaprikázva érkezett órára, miután már reggel agybajt kapott, amikor az óvónő megüzente neki a feleségével, hogy túl szlengesen beszél, és vegyen vissza, mert a gyerekek eltanulják. Ezen annyira kiborult, hogy a 120 perc alatt az egyszeri teljes elmesélésen kívül még vagy négyszer visszatért a témához egy-egy megjegyzés erejéig.

Szóval a nőnap elmaradt. Viszont ma megtaláltam a youtube-on két újabb számot, amire ugrálunk:




Pletyka rovatunkban ismét a két lány, akik csak nézni járnak le az edzőterembe. A második órán annyian voltunk, mint az oroszok, ilyen durva tömeg tényleg nagyon-nagyon ritkán van csak. Az egyik lány akart tornázni, a másik nem ("Nem lehet elférni!" - tök felháborodottan, meg is fogalmazódott bennem, hogy "Ezt a hisztis libát", mert simán el lehetett férni annak, aki el akart), ezért végül egyik sem tornázott, viszont ott maradtak az ajtó közelében, pasizás közben követték azért az eseményeket, és hangosan megbeszélték, milyen hülyék, akik ilyen tömegben ott ugrálnak. Mert az viszont sokkal okosabb, aki kifizet egy zsák pénzt edzőtermi bérletre, majd aztán sétálgat a teremben, és néha pár percre felül a biciklire :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk