Hogyan szerezzünk magunknak kellemetlen perceket?
Erre találtam ma nagyon jó módszert.
Reggel fél 10-kor, az órám közepén bevillant, hogy nem húztam ki a szendvicssütőt a konnektorból. Mi lesz, ha kigyullad? Ez már önmagában sem annyira kellemes gondolat, de különösen kellemetlen akkor, amikor pontosan tudom, hogy legközelebb délután 3-kor mehetek haza. Vagy fél órát küzdöttem magammal, hogy most akkor kihúztam vagy nem húztam ki. Gondoltam, biztos kihúztam, hiszen mindig azt csinálom, hogy felnyitom a szendvicssütőt, látom, hogy már jó a melegszendvics, kihúzom a gépet, majd kiveszem a szendvicset. De mi van, ha ma nem így csináltam? Ment a tépelődés, még az is eszembe jutott, hogy negyed órával előbb befejezem az órát, és a következő előtt hazarohanok megnézni, mi is a helyzet, a következő órát meg majd negyed órával később kezdem. Aztán ezen megdöbbentem, mondtam, jó reggelt kívánok, ez egy munkahely, itt nem úgy jövök-megyek, ahogy úri kedvem tartja, mégis hogy jut ilyen az eszembe. Végül megszületett a mindent ütő érv: ha nem is húztam ki a szendvicssütőt, akkor sem tehetek semmit, lesz, aminek lennie kell. Ez kicsit megnyugtatott, és 3-ig már csak négy-öt alkalommal jutott eszembe, hogy vajon most akkor mi is az igazság.
Aztán hazajöttem, és láttam, hogy természetesen kihúztam, mint minden reggel. Ezek után új rendszert vezetek be: nemcsak kihúzom, de fel is pakolom a szekrény tetejére. Arról csak lesz már határozott emlékképem akkor is, ha előző este hajnali fél egykor még játékot vagdostam a csoportnak.
Reggel fél 10-kor, az órám közepén bevillant, hogy nem húztam ki a szendvicssütőt a konnektorból. Mi lesz, ha kigyullad? Ez már önmagában sem annyira kellemes gondolat, de különösen kellemetlen akkor, amikor pontosan tudom, hogy legközelebb délután 3-kor mehetek haza. Vagy fél órát küzdöttem magammal, hogy most akkor kihúztam vagy nem húztam ki. Gondoltam, biztos kihúztam, hiszen mindig azt csinálom, hogy felnyitom a szendvicssütőt, látom, hogy már jó a melegszendvics, kihúzom a gépet, majd kiveszem a szendvicset. De mi van, ha ma nem így csináltam? Ment a tépelődés, még az is eszembe jutott, hogy negyed órával előbb befejezem az órát, és a következő előtt hazarohanok megnézni, mi is a helyzet, a következő órát meg majd negyed órával később kezdem. Aztán ezen megdöbbentem, mondtam, jó reggelt kívánok, ez egy munkahely, itt nem úgy jövök-megyek, ahogy úri kedvem tartja, mégis hogy jut ilyen az eszembe. Végül megszületett a mindent ütő érv: ha nem is húztam ki a szendvicssütőt, akkor sem tehetek semmit, lesz, aminek lennie kell. Ez kicsit megnyugtatott, és 3-ig már csak négy-öt alkalommal jutott eszembe, hogy vajon most akkor mi is az igazság.
Aztán hazajöttem, és láttam, hogy természetesen kihúztam, mint minden reggel. Ezek után új rendszert vezetek be: nemcsak kihúzom, de fel is pakolom a szekrény tetejére. Arról csak lesz már határozott emlékképem akkor is, ha előző este hajnali fél egykor még játékot vagdostam a csoportnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése