Vasárnap
Tegnap, amíg én hótalpaztam, apu itt járt, és egy csomót dolgozott. Csak a leglátványosabb változásokat mesélem el: eltűnt a farakás az előszobából (!!!), és lett polc a galérián meg hármas konnektor, így most már tudok fent telefont tölteni, és nézhetek ágyból filmet a gépemen, ha akarok. Nagyon szuper az egész :)
A tegnapi jókedv és lelkesedés mára elmúlt. Elég rosszkedvűen ébredtem. El kellett volna menni a boltba, venni alapanyagot a svéd mandulatortához meg az egybesült fasírthoz, de egyszerűen nem volt kedvem kimozdulni. Úgyhogy itthon fellelhető anyagokból dolgoztam: csináltam kókuszos sütit meg borsófőzeléket.
Aztán szomorkodtam, megírtam egy tonna óratervet, miközben az a kérdés járt a fejemben, mégis minek gürizek ennyit, tök felesleges, később elvittem sétálni Marcit, most meg megint szomorkodom, és közben A farm, ahol élünk részeit nézem egymás után. Most tartok a mai harmadiknál, és ez lesz az utolsó, mert még teregetni kell meg nyomtatni az óráimra, pedig a nyomtatást utálom legjobban (mert előtte ki kell találni, mit minek a hátuljára nyomtassak, ilyenek). Meg azon is tűnődöm, hogy egyszer szeretnék majd olyan munkát, ami normálisan fizet, mint ez a mostani, esetleg fizethet jobban, esetleg elviselem, ha nem kell fél 9-től 8-ig dolgozni egy-két óra szünettel (bár ez nem a suli hibája, teszem hozzá), és emellett van olyan, hogy betegszabadság. Azért mennyire király lenne itthon maradni egy-két napig, amikor semmi dolgom nem lenne azon kívül, hogy egész nap az ágyban feküdjek pizsamában, sajnáljam magam, igyam a forró, mézes teát, és nézzem egymás után A farm, ahol élünk részeit, vagy bármi mást, amihez kedvem van... Akkor biztos hamarabb ki tudnék heverni egy-egy ilyen dögrovást is, és nem hurcolnám őket hetekig, hogy újra és újra felbukkanjanak. (Igen, estére szerencsére hőemelkedésem lett, és megint kapar a torkom. Annyira elegem van ebből, hogy nem is kezdem el részletezni.)
Nem tudom, mi bajom van (de), de elmúlhatna, mert tökre rossz ilyen depivel tölteni a vasárnapot. Meg tulajdonképpen bármelyik napot.
Mert megint sötétben kellett fényképezni. Amíg világos volt, nem jutott eszembe. De ugye, hogy szép így üresen?
A tegnapi jókedv és lelkesedés mára elmúlt. Elég rosszkedvűen ébredtem. El kellett volna menni a boltba, venni alapanyagot a svéd mandulatortához meg az egybesült fasírthoz, de egyszerűen nem volt kedvem kimozdulni. Úgyhogy itthon fellelhető anyagokból dolgoztam: csináltam kókuszos sütit meg borsófőzeléket.
Lett muffin alakú
meg szívecskés muffin alakú, hátha felvidít. De nem. Viszont legalább finom volt.
Aztán szomorkodtam, megírtam egy tonna óratervet, miközben az a kérdés járt a fejemben, mégis minek gürizek ennyit, tök felesleges, később elvittem sétálni Marcit, most meg megint szomorkodom, és közben A farm, ahol élünk részeit nézem egymás után. Most tartok a mai harmadiknál, és ez lesz az utolsó, mert még teregetni kell meg nyomtatni az óráimra, pedig a nyomtatást utálom legjobban (mert előtte ki kell találni, mit minek a hátuljára nyomtassak, ilyenek). Meg azon is tűnődöm, hogy egyszer szeretnék majd olyan munkát, ami normálisan fizet, mint ez a mostani, esetleg fizethet jobban, esetleg elviselem, ha nem kell fél 9-től 8-ig dolgozni egy-két óra szünettel (bár ez nem a suli hibája, teszem hozzá), és emellett van olyan, hogy betegszabadság. Azért mennyire király lenne itthon maradni egy-két napig, amikor semmi dolgom nem lenne azon kívül, hogy egész nap az ágyban feküdjek pizsamában, sajnáljam magam, igyam a forró, mézes teát, és nézzem egymás után A farm, ahol élünk részeit, vagy bármi mást, amihez kedvem van... Akkor biztos hamarabb ki tudnék heverni egy-egy ilyen dögrovást is, és nem hurcolnám őket hetekig, hogy újra és újra felbukkanjanak. (Igen, estére szerencsére hőemelkedésem lett, és megint kapar a torkom. Annyira elegem van ebből, hogy nem is kezdem el részletezni.)
Nem tudom, mi bajom van (de), de elmúlhatna, mert tökre rossz ilyen depivel tölteni a vasárnapot. Meg tulajdonképpen bármelyik napot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése