Rémálom
Nagyon ritkán álmodom rosszat, hála az égnek. Most éjszaka azonban sikerült.
Éjfél körül feküdtem le, fél 1 körül aludtam el azzal, hogy fél 10-kor kell csak kelnem, tehát pontosan 9 órám van aludni, ami szintén elég ritkán jön össze. Aztán álmodtam. Valami táborban voltam, vagy ilyesmi helyen, ahol nem a szobánkban tartottuk a holminkat, hanem lakattal zárható szekrényekben, pont, mint edzésen. Mindent oda kellett berakni, a ruhát, a táskát, a laptopot, mindent. Minden nap feltörtek legalább egy szekrényt, ami eléggé kiakasztott, de egy idő után azt gondoltam, velem ez úgysem fordul elő, végül is eddig még senki nem nyúlt a szekrényemhez. Egy napon, amikor mentem a szerkényemhez, azt láttam, hogy vagy négy-öt másikkal együtt azon sincs lakat, sőt teljesen üres. Mindenem eltűnt: a táborba magammal hurcolt nyári ruháim, a laptopom. A ruhákon kicsit kiakadtam, de a laptop miatt zokogtam, mert egy csomó fontos dolog van rajta, ami másnak értéktelen és érdektelen, nekem meg nagyon kell. Meg feldühített, hogy a személyzetet kb. semennyire nem hatja meg az eset, alig reagáltak valamit. Oda is mentem egy csajhoz, és megmondtam neki, hogy az a minimum, hogy lezárják az épületet, és mindent és mindenkit átvizsgálnak, és kihívják a rendőrséget, mert azért mégsem állapot, hogy minden nap feltörik valakinek a szekrényét, és mindenét ellopják. A csaj meg csak nézett hülyén, meg bólogatott, de látszott rajta, hogy nem fog csinálni semmit. Úgyhogy akkor már a dühtől is sírtam. Aztán arra gondoltam, lehet, hogy ezt csak álmodom, mely esetben fel kellene ébredni, és akkor felébredtem, és láttam, hogy itthon vagyok, a gépem a helyén, és nagyon megnyugodtam. Nem kizárt, hogy tényleg sírtam álmomban, mert még mindig könnyes volt az arcom. Megnéztem, mennyi az idő, láttam, hogy pontosan fél 6. És nem bírtam visszaaludni, annyira felzaklatódtam, ezért kénytelen voltam felkapcsolni a villanyt a szobában, csak úgy tudtam visszafeküdni.
Pedig nem is ettem semmit este 6 után, és olvasni is csak a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című mondatot olvastam. Nem értem, mi történhetett, de remélem, nem válik rendszeressé, mert annyira megviselt, hogy hiába aludtam 9 órát, olyan vagyok, mint akit kimostak.
Éjfél körül feküdtem le, fél 1 körül aludtam el azzal, hogy fél 10-kor kell csak kelnem, tehát pontosan 9 órám van aludni, ami szintén elég ritkán jön össze. Aztán álmodtam. Valami táborban voltam, vagy ilyesmi helyen, ahol nem a szobánkban tartottuk a holminkat, hanem lakattal zárható szekrényekben, pont, mint edzésen. Mindent oda kellett berakni, a ruhát, a táskát, a laptopot, mindent. Minden nap feltörtek legalább egy szekrényt, ami eléggé kiakasztott, de egy idő után azt gondoltam, velem ez úgysem fordul elő, végül is eddig még senki nem nyúlt a szekrényemhez. Egy napon, amikor mentem a szerkényemhez, azt láttam, hogy vagy négy-öt másikkal együtt azon sincs lakat, sőt teljesen üres. Mindenem eltűnt: a táborba magammal hurcolt nyári ruháim, a laptopom. A ruhákon kicsit kiakadtam, de a laptop miatt zokogtam, mert egy csomó fontos dolog van rajta, ami másnak értéktelen és érdektelen, nekem meg nagyon kell. Meg feldühített, hogy a személyzetet kb. semennyire nem hatja meg az eset, alig reagáltak valamit. Oda is mentem egy csajhoz, és megmondtam neki, hogy az a minimum, hogy lezárják az épületet, és mindent és mindenkit átvizsgálnak, és kihívják a rendőrséget, mert azért mégsem állapot, hogy minden nap feltörik valakinek a szekrényét, és mindenét ellopják. A csaj meg csak nézett hülyén, meg bólogatott, de látszott rajta, hogy nem fog csinálni semmit. Úgyhogy akkor már a dühtől is sírtam. Aztán arra gondoltam, lehet, hogy ezt csak álmodom, mely esetben fel kellene ébredni, és akkor felébredtem, és láttam, hogy itthon vagyok, a gépem a helyén, és nagyon megnyugodtam. Nem kizárt, hogy tényleg sírtam álmomban, mert még mindig könnyes volt az arcom. Megnéztem, mennyi az idő, láttam, hogy pontosan fél 6. És nem bírtam visszaaludni, annyira felzaklatódtam, ezért kénytelen voltam felkapcsolni a villanyt a szobában, csak úgy tudtam visszafeküdni.
Pedig nem is ettem semmit este 6 után, és olvasni is csak a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című mondatot olvastam. Nem értem, mi történhetett, de remélem, nem válik rendszeressé, mert annyira megviselt, hogy hiába aludtam 9 órát, olyan vagyok, mint akit kimostak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése