Napi cuki

Azt mondja az egyik diákom, hogy majd fogunk csinálni nyelvvizsgára felkészítő foglalkozásokat. Így, kijelentésként. Mert a gimiben mindig csinált a tanár. A szabadidejében. Nem olyan bonyolult ez, csak kell találni olyan időpontot, amikor ők is ráérnek meg én is. De ha hét közben nincs ilyen, az sem baj, akkor majd hétvégén tartjuk a felkészítő foglalkozásokat.

Köpni-nyelni nem tudtam. Még annyit sem tudtam mondani, hogy "not bloody likely", csak kerekedett a szemem. Nem tudom, valahogy jobban szeretek úgy jófej lenni, hogy én ajánlom fel, hogy jófej leszek, mint úgy, hogy közlik velem, hogy akkor te most jófej leszel. Utóbbi módszer általában a visszájára sül el, nevezetesen csakazértsem leszek jófej.

Azért nevettem. Utólag, itthon, amikor magamhoz tértem a döbbenettől.
(Megjegyzés: a diák nem akart semmi rosszat, abszolút a jó szándék vezérelte.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai