Murter - strandolás, vásárolgatás
Mivel már minden készen volt, gyorsan lesereglettünk a partra. Horvátországban többnyire sziklás tengerpart van, amit én azért szeretek, mert bár a szikla marha kemény még polifoamon keresztül is, nem telik meg minden porcikám homokkal, és nem kell órákig szedegetni innen-onnan az apró kavicsokat. Közvetlenül a III/72 mellett van egy szuper lejárat a partra, és a III/72-től kicsit jobbra egy szuper, kora reggeltől este fél 6-ig árnyékos rész található. Úgyhogy estig az árnyékban ültünk meg fürödtünk, és közben lazultunk. Kivéve Tomit, aki a függőágyban aludt, meg aput, aki a sátorban. Aztán estefelé ők is lejöttek, és kipróbálták, milyen a tenger. A tenger kellemesen langyos, és még mindig nagyon sós. És sok benne a süni. Süni ellen érdemes védőcipőt húzni a lábunkra, mert akkor részben a gumitalpat szúrja át a tüskéjével, ha belelépünk. Az nem olyan jó egyébként, ha ez történik, mert akkor csipesszel kell kiszedegetni az apró tüskéket, ami kicsit fáj, meg hosszadalmas is. Apunak például rögtön sikerült belelépni egybe, nekem meg a második fürdés alkalmával összejött, hogy belerúgjak egy telepbe meg egyúttal egy víz alatti sziklába.
Gyerekkoromban négy vagy öt alkalommal voltam Horvátországban, soha nem volt incidensem sünikkel, most már az első nap megvolt ez is. Nem vészes amúgy a dolog, nekem olyan kicsi tüske jutott, hogy nem is látszik, ezért egész héten nem tudtam, hogy az egy tüske, csak kicsit fájt ott a lábam. Tegnap viszont lett ott egy seb, ami arra utal, hogy a szervezetem most már megpróbálja kilökni magából az idegen tárgyat, ami nyilván egy tüske. De még mindig csak kicsit fáj, úgyhogy semmi gond. Gyönyörű tiszta a víz, és jól látszanak benne a sünik. Gyakorlatilag ami fekete, az süni. Mint az alábbi képen is:
Este aztán bementünk a faluba, ahol van egy szép kis kikötő, egy bazársor, valamint egy Konzum nevű bolt. Bolt amúgy kettő van a környéken: egy kis Konzum a kemping bejáratánál, a sátrunktól kb. 15 perc sétára, valamint ez a nagy Konzum a sátortól úgy 30 perc sétára. A 15 perces bolt kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy napozás közben hirtelen felpattanjak, elnyargaljak egy jégkrémért, és az csak minimálisan induljon olvadásnak, mire visszaérek vele Tomihoz. A 30 perces bolt viszont azért volt jó, mert megvolt a napi testmozgás, meg lehetett tekinteni egy csomó apartmant, jókat lehetett beszélgetni közben, és aztán el lehetett tölteni újabb 30 percet a boltban. Ez biztos nem normális, de én nagyon szeretek boltba járni. Mármint normális boltba. Az se fontos, hogy vegyek bármit is, csak szeretek járkálni, mindent megnézegetni. Ezt itt is szerettem, a nagy Konzum jó bolt volt. (A kicsi nem annyira, mert nagyon kevés dolog volt benne átlagosan egy kunával drágábban, mint a városban. Egy kuna persze csak negyven forint, de egy hét alatt nehéz kikapcsolódni a magyar agyból, és miután észrevettem, hogy a benti bolt olcsóbb, nyilván inkább oda mentem. Tiszta mázli, hogy a jégkrém a két helyen egy árban van.) Lettek szokásaim is az egy hét alatt: ha elmentünk a nagy boltba (mondjuk hét napból négyszer), akkor biztosan vettünk nekem Dukat gyártmányú b-Aktiv epres ivójoghurtot, ami annyira jó, mint nálunk a Jogobella, meg Juicy típusú fél literes, hűtött narancslevet, ami annyira jó, hogy nem is tudnám mihez hasonlítani. Mindkettő hamisítatlan horvát termék, így nálunk nem kapni, de sebaj, megjegyeztem a nevüket, legközelebb már utazni fogok rájuk. Reméljük, lesz legközelebb.
Szóval első este a városnézés után a sátor mellett elfogyasztható, hideg vacsora mellett döntöttünk.
Szombaton és vasárnap aztán strandoltunk. Reggeltől estig. Anyuék elmentek a közeli félsziget környékére, mi meg az első nap talált hely mellett döntöttünk.
(Kb. ott voltunk, ahol az első két ember áll,csak pont a fa alatt.)
Idilli volt. Alig jött a közelünkbe ember, közel volt a sátor és a vizesblokk is, és nagyokat lehetett fürdeni, olvasni meg aludni. Bőven volt alkalmam felavatni az újonnan vásárolt bikinit. Egyébként körülbelül három nyár telt úgy el, hogy nagyon le akartam cserélni a régit, mert már nagyon elöregedett, de nem találtam normális lehetőséget normális áron. Ha másnak is van ilyen problémája, akkor mindenképpen megér egy látogatást a Decathlon, az én új fürdőruhám pl. onnan van, összesen hatezer forintért, ami manapság fürdőruhában tökre nem drága. Meg van onnan jó kis utcai cipőm hétezerért, ami Tominak nem tetszik, szerintem viszont szép, évek óta titkon vágyom egy ilyenre, csak 13 ezerért nem kellett. Hétért naná. Új szerzemény a gumimatrac is, amire szintén elég régóta vágytam, mert emlékeztem, mennyire szerettem gyerekkoromban a szürke matracot. Miután sikerült jutányos áron (2,5 ezerért) beszerezni egyet, ezt is alaposan felavattuk, és naponta több alkalommal matracoltunk. Fénykép csak olyan esetről készült, amikor egyedül matracolok, mert Tomi egyedül nem ment be a vízbe (többnyire velem is csak hosszas könyörgés árán), a parton meg nem volt, aki lefényképezze, mikor ketten keresztbe fekszünk a matracob, és suhanunk. Egyébként a tenger kenterbe veri a hullámos strandot, amit pedig nagyon szeretek. Olyan jól ringat, hogy az ember utána még órákig úgy érzi, mintha ringatózna.
Itt például ringatózom matracolás közben, és nagyon élvezem, csak nagyon sós (ez látható az arcomon).
Alapvetően nincs azzal gond, hogy a tenger sós, hiszen ezt lehet róla tudni, csak az rossz, amikor a szemembe megy a víz, mert akkor percekig nem látok, ami szerintem veszélyes a tengeren. Meg az is lehet, hogy ez is csak para. Mellesleg a fenti képen megtekinthető a lábamon egy régebbi típusú sünikerülő cipő. Mintegy tizenöt éves példány, az újabbak már nagyon menők, teljesen zártak, Tominak pl. olyan van. De ez is tök jó, mindig is jól funkcionált, most is teljesen jól teljesített, nem cseréljük le.
Gyerekkoromban négy vagy öt alkalommal voltam Horvátországban, soha nem volt incidensem sünikkel, most már az első nap megvolt ez is. Nem vészes amúgy a dolog, nekem olyan kicsi tüske jutott, hogy nem is látszik, ezért egész héten nem tudtam, hogy az egy tüske, csak kicsit fájt ott a lábam. Tegnap viszont lett ott egy seb, ami arra utal, hogy a szervezetem most már megpróbálja kilökni magából az idegen tárgyat, ami nyilván egy tüske. De még mindig csak kicsit fáj, úgyhogy semmi gond. Gyönyörű tiszta a víz, és jól látszanak benne a sünik. Gyakorlatilag ami fekete, az süni. Mint az alábbi képen is:
Este aztán bementünk a faluba, ahol van egy szép kis kikötő, egy bazársor, valamint egy Konzum nevű bolt. Bolt amúgy kettő van a környéken: egy kis Konzum a kemping bejáratánál, a sátrunktól kb. 15 perc sétára, valamint ez a nagy Konzum a sátortól úgy 30 perc sétára. A 15 perces bolt kiválóan alkalmasnak bizonyult arra, hogy napozás közben hirtelen felpattanjak, elnyargaljak egy jégkrémért, és az csak minimálisan induljon olvadásnak, mire visszaérek vele Tomihoz. A 30 perces bolt viszont azért volt jó, mert megvolt a napi testmozgás, meg lehetett tekinteni egy csomó apartmant, jókat lehetett beszélgetni közben, és aztán el lehetett tölteni újabb 30 percet a boltban. Ez biztos nem normális, de én nagyon szeretek boltba járni. Mármint normális boltba. Az se fontos, hogy vegyek bármit is, csak szeretek járkálni, mindent megnézegetni. Ezt itt is szerettem, a nagy Konzum jó bolt volt. (A kicsi nem annyira, mert nagyon kevés dolog volt benne átlagosan egy kunával drágábban, mint a városban. Egy kuna persze csak negyven forint, de egy hét alatt nehéz kikapcsolódni a magyar agyból, és miután észrevettem, hogy a benti bolt olcsóbb, nyilván inkább oda mentem. Tiszta mázli, hogy a jégkrém a két helyen egy árban van.) Lettek szokásaim is az egy hét alatt: ha elmentünk a nagy boltba (mondjuk hét napból négyszer), akkor biztosan vettünk nekem Dukat gyártmányú b-Aktiv epres ivójoghurtot, ami annyira jó, mint nálunk a Jogobella, meg Juicy típusú fél literes, hűtött narancslevet, ami annyira jó, hogy nem is tudnám mihez hasonlítani. Mindkettő hamisítatlan horvát termék, így nálunk nem kapni, de sebaj, megjegyeztem a nevüket, legközelebb már utazni fogok rájuk. Reméljük, lesz legközelebb.
Szóval első este a városnézés után a sátor mellett elfogyasztható, hideg vacsora mellett döntöttünk.
Szombaton és vasárnap aztán strandoltunk. Reggeltől estig. Anyuék elmentek a közeli félsziget környékére, mi meg az első nap talált hely mellett döntöttünk.
(Kb. ott voltunk, ahol az első két ember áll,csak pont a fa alatt.)Idilli volt. Alig jött a közelünkbe ember, közel volt a sátor és a vizesblokk is, és nagyokat lehetett fürdeni, olvasni meg aludni. Bőven volt alkalmam felavatni az újonnan vásárolt bikinit. Egyébként körülbelül három nyár telt úgy el, hogy nagyon le akartam cserélni a régit, mert már nagyon elöregedett, de nem találtam normális lehetőséget normális áron. Ha másnak is van ilyen problémája, akkor mindenképpen megér egy látogatást a Decathlon, az én új fürdőruhám pl. onnan van, összesen hatezer forintért, ami manapság fürdőruhában tökre nem drága. Meg van onnan jó kis utcai cipőm hétezerért, ami Tominak nem tetszik, szerintem viszont szép, évek óta titkon vágyom egy ilyenre, csak 13 ezerért nem kellett. Hétért naná. Új szerzemény a gumimatrac is, amire szintén elég régóta vágytam, mert emlékeztem, mennyire szerettem gyerekkoromban a szürke matracot. Miután sikerült jutányos áron (2,5 ezerért) beszerezni egyet, ezt is alaposan felavattuk, és naponta több alkalommal matracoltunk. Fénykép csak olyan esetről készült, amikor egyedül matracolok, mert Tomi egyedül nem ment be a vízbe (többnyire velem is csak hosszas könyörgés árán), a parton meg nem volt, aki lefényképezze, mikor ketten keresztbe fekszünk a matracob, és suhanunk. Egyébként a tenger kenterbe veri a hullámos strandot, amit pedig nagyon szeretek. Olyan jól ringat, hogy az ember utána még órákig úgy érzi, mintha ringatózna.
Itt például ringatózom matracolás közben, és nagyon élvezem, csak nagyon sós (ez látható az arcomon). Alapvetően nincs azzal gond, hogy a tenger sós, hiszen ezt lehet róla tudni, csak az rossz, amikor a szemembe megy a víz, mert akkor percekig nem látok, ami szerintem veszélyes a tengeren. Meg az is lehet, hogy ez is csak para. Mellesleg a fenti képen megtekinthető a lábamon egy régebbi típusú sünikerülő cipő. Mintegy tizenöt éves példány, az újabbak már nagyon menők, teljesen zártak, Tominak pl. olyan van. De ez is tök jó, mindig is jól funkcionált, most is teljesen jól teljesített, nem cseréljük le.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése