Humoros nap múlt csütörtökön
Már szerdán megvolt a humoros csütörtök nyitánya, amikor is a lábamra esett a hangfal. Szép felütés volt, jól előrevetítette, milyen lesz aztán az egész következő nap. Például vártam az Andikat, akik születés- és névnapok ünneplésének céljából jöttek át, és pakolás közben alaposan lefejeltem az egyik könyvespolcot. Szép piros csíkot sikerült így gyártani a homlokom teljes hosszára, de szerencsére némi alapozótól már nem néztem ki úgy, mint egy... Hát... Szóval úgy. Amíg Andiék itt voltak, addig nem volt több happening, így nem is gyanakodtam, miket tartogat a nap. Amíg itt voltak, beszélgettünk, ebédeltünk, tök jó volt a hangulat, ajándékoztunk (én könyvet kaptam, banántáskát, puzzle alakú fülbevalókat a gyermeki énem miatt, valamint hajcsatokat).
Ezek után fél 2-re kellett mennem Andi nénihez, de késtem tőle tíz percet. Ennek nem más volt az oka, mint az, hogy simán odagyűltem a régi irodájához, miközben kb. három hónapja költözött át a campus másik végébe. Ráadásul az új helyen nem működött a lift, így az egyik épülettől a másik épületben található irodáig összesen tíz percbe telt átérni. Tőle aztán eljöttem negyed 3 körül, gondolván, az Astoriáról a város túlsó végén lévő órámra át fogok érni 45 perc alatt. Aha. Általában 14:45-kor szállok le a célnál a buszról, majd még 7 percet sétálok, így szoktam odaérni. Na, most 14:45-kor Kelenföld Városközpontban álltam, ami önmagában is 15 perc buszozás a céltól, de az a nem semmi a történetben, hogy ekkor már tíz perce nem jött olyan busz, ami nekem jó lett volna (amúgy kb. 10 percenként jár), és még további 10 percig nem is változott a helyzet. Így aztán a 15:00-kor kezdődő órámra 14:55-kor már el is tudtam indulni Kelenföldről. Szétvetett volna az ideg, ha nem hívom fel már 14:45-kor a csoportot, hogy csúnyán el fogok késni. Végül 15:18-ra sikerült beesni a terembe, ami önmagában is gáz, de attól még gázabb, hogy egyszerűen rosszul vagyok tőle, ha elkésem valahonnan, nem bírom feldolgozni, borzalmas nagy hibának tartom. Szerencsére a csoport nem akadt ki rám, és a végén, mikor megkérdeztem, tudnak és akarnak-e maradni annyit, amennyit késtem, azt mondták, igen, szeretnének. Így aztán 16:50-kor jöttem el tőlük.
A poén az volt, hogy 17:30-kor kezdődött az aerobic az Astoriától nem messze, tehát ugyanoda kellett volna visszajutnom jó esetben 30 perc alatt, mert még át is kell öltözni, meg egyébként aki nem ér oda az órára minimum 20 perccel előbb, az már kb. nem fér be a terembe, akkora az érdeklődés. Mindegy, azért megkockáztattam. Az egyik tanítványommal együtt utaztunk, ő javasolta, hogy inkább menjünk a gyök kettővel közlekedő villamossal, mert a busz 17:00-kor beáll a dugóba minden áldott délután, és akkor sosem érek oda. A villamos szerencsére nem robbant le, nem gyulladt ki, csak úgy haladt, mint a csiga, ezért aztán 17:30-kor már le is szállhattam róla az Astorián. Rekordsebességgel öt perc alatt odarohantam az edzőteremhez, átöltöztem, és 17:45-kor már meg is érkeztem az aerobicra. Persze állhattam a terem hátsó bejáratában, mivel beljebb már nem volt hely. Ráadásul ez egy koreográfiás step aerobic óra, vagyis 15 perce tanulták a napi koreót a többiek, mire megérkeztem. Ezen kívül az is jó volt, hogy éppen tízszer járták el a már meglévő fél lépéssort, és mivel nem tartottak szünetet a végén, én azt sem tudtam, melyik az eleje. Oda is jött az edző, kérdezte, megpróbálom-e ott a sarokban, mondtam, igen, szeretném, erre ő: "Hááááát... jóóóó....", olyan fejjel meg hanghordozással, amiből érződött, hogy nem sok esélyt lát arra, hogy be tudjak kapcsolódni. Öt perc múlva már ment a koreográfia, oda is jött hozzám megint a srác, és teljes elismeréssel mondta, hogy ez nagyon menő, én meg örültem a fejemnek. Később ott maradtam a következő órára is, amit egy olyan lány tartott, akinél akkor voltam először, és azonnal elhatároztam, hogy többet nem megyek hozzá, mert untam az óráját, és ő sem volt szimpatikus.
Ezek után végre nem kellett rohanni sehova, nem lehetett elkésni sehonnan, így csak hazaérni és elájulni kellett. Megváltás volt.
Ezek után fél 2-re kellett mennem Andi nénihez, de késtem tőle tíz percet. Ennek nem más volt az oka, mint az, hogy simán odagyűltem a régi irodájához, miközben kb. három hónapja költözött át a campus másik végébe. Ráadásul az új helyen nem működött a lift, így az egyik épülettől a másik épületben található irodáig összesen tíz percbe telt átérni. Tőle aztán eljöttem negyed 3 körül, gondolván, az Astoriáról a város túlsó végén lévő órámra át fogok érni 45 perc alatt. Aha. Általában 14:45-kor szállok le a célnál a buszról, majd még 7 percet sétálok, így szoktam odaérni. Na, most 14:45-kor Kelenföld Városközpontban álltam, ami önmagában is 15 perc buszozás a céltól, de az a nem semmi a történetben, hogy ekkor már tíz perce nem jött olyan busz, ami nekem jó lett volna (amúgy kb. 10 percenként jár), és még további 10 percig nem is változott a helyzet. Így aztán a 15:00-kor kezdődő órámra 14:55-kor már el is tudtam indulni Kelenföldről. Szétvetett volna az ideg, ha nem hívom fel már 14:45-kor a csoportot, hogy csúnyán el fogok késni. Végül 15:18-ra sikerült beesni a terembe, ami önmagában is gáz, de attól még gázabb, hogy egyszerűen rosszul vagyok tőle, ha elkésem valahonnan, nem bírom feldolgozni, borzalmas nagy hibának tartom. Szerencsére a csoport nem akadt ki rám, és a végén, mikor megkérdeztem, tudnak és akarnak-e maradni annyit, amennyit késtem, azt mondták, igen, szeretnének. Így aztán 16:50-kor jöttem el tőlük.
A poén az volt, hogy 17:30-kor kezdődött az aerobic az Astoriától nem messze, tehát ugyanoda kellett volna visszajutnom jó esetben 30 perc alatt, mert még át is kell öltözni, meg egyébként aki nem ér oda az órára minimum 20 perccel előbb, az már kb. nem fér be a terembe, akkora az érdeklődés. Mindegy, azért megkockáztattam. Az egyik tanítványommal együtt utaztunk, ő javasolta, hogy inkább menjünk a gyök kettővel közlekedő villamossal, mert a busz 17:00-kor beáll a dugóba minden áldott délután, és akkor sosem érek oda. A villamos szerencsére nem robbant le, nem gyulladt ki, csak úgy haladt, mint a csiga, ezért aztán 17:30-kor már le is szállhattam róla az Astorián. Rekordsebességgel öt perc alatt odarohantam az edzőteremhez, átöltöztem, és 17:45-kor már meg is érkeztem az aerobicra. Persze állhattam a terem hátsó bejáratában, mivel beljebb már nem volt hely. Ráadásul ez egy koreográfiás step aerobic óra, vagyis 15 perce tanulták a napi koreót a többiek, mire megérkeztem. Ezen kívül az is jó volt, hogy éppen tízszer járták el a már meglévő fél lépéssort, és mivel nem tartottak szünetet a végén, én azt sem tudtam, melyik az eleje. Oda is jött az edző, kérdezte, megpróbálom-e ott a sarokban, mondtam, igen, szeretném, erre ő: "Hááááát... jóóóó....", olyan fejjel meg hanghordozással, amiből érződött, hogy nem sok esélyt lát arra, hogy be tudjak kapcsolódni. Öt perc múlva már ment a koreográfia, oda is jött hozzám megint a srác, és teljes elismeréssel mondta, hogy ez nagyon menő, én meg örültem a fejemnek. Később ott maradtam a következő órára is, amit egy olyan lány tartott, akinél akkor voltam először, és azonnal elhatároztam, hogy többet nem megyek hozzá, mert untam az óráját, és ő sem volt szimpatikus.
Ezek után végre nem kellett rohanni sehova, nem lehetett elkésni sehonnan, így csak hazaérni és elájulni kellett. Megváltás volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése