Humoros nap most pénteken
Heti egy ebből mondjuk kicsit talán sok a jóból. Most rövidebben mesélek egy hasonló napot, mint a múlt csütörtöki.
1. Reggel hosszas ébredezés, majd rohanás a Várba a könyvtárba. Déltől 1-ig mikrofilm nézegetés (zúg és vibrál is, hála az égnek), 1-től 4-ig olvasás.
2. Az olvasás megér egy külön pontot. A téma az Alice in Wonderland magyar fordításainak összehasonlítása. Módszer: egy bekezdést elolvasok angolul, majd a magam elé kiterített négy fordításból is egy-egy bekezdés következik, persze a kiadások kronológiai sorrendjében, a tapasztalatokat lejegyzem, majd elölről az egész. Azt már nem is említem, hogy valójában öt fordítás van, csak az ötödiket valamiért nem találták meg nekem.
3. 4-kor felpattanás, rohanás haza. Nyilván dugóban áll a teljes belváros, mert miért ne, így hazaérés 16:55-kor.
4. Ebéd. 4 perc jut a főételre, 2 perc a desszertre, persze állva, mint a lovak, mert leülni nincs idő. Csoda, hogy nem fulladtam bele.
5. Rohanás a kutyával sétálni, mert a nyomorult akkor is várja a délutáni sétát (pontosabban pisilési lehetőséget), ha hármunk közül senki nem ér rá. Rekordsebességű séta, összességében vagy 10 perc.
6. Rohanás az egyetemre, ahol J. Andi élete első konferencia-előadását tartja Toni Morrison Beloved című regényéről. Tervezett sorra kerülés 17:40-kor, érkezésem 17:39-kor. Mivel fogalmam sincs, milyen a terem belülről, de hallom, hogy egy pasi beszél éppen, nem nyitok be, inkább azt a stratégiát választom, hogy majd a tapsnál.
7. Innentől összesen 16 percig ácsorgok az ajtó előtt, ekkor következik a taps, ezzel pedig Andi. Benyitok, egy igen kicsi szemináriumi teremben találom magam, ahol az asztalok és a fal között vagy 20 centi a távolság. Átmászom vagy hat emberen, kapok is barátságos nézéseket. Andi előadása érdekes, sok jó dolgot mond, el kéne olvasnom ezt a könyvet, csak ne lenne olyan lélekölő a téma.
8. Előadás végén felpattanás, kifelé igyekvés a teremből. Egy srác többet akar segíteni a tömegen átmászásban, mint amennyi szükséges, ezért elhúz egy széket az utamból, ezzel pedig kihúzza a konnektorból a projektort, az utolsó előadó euforikus állapotba kerül. (Valószínűleg egyébként összedolgoztunk, és míg ő húzta a vezetéket, én belerúgtam, de erre már nem emlékszem, rohanós lelkiállapotban voltam.) Letérdelek, hogy visszadugjam a nyomorult dugót (vagy mi az), de nem ér el a konnektorig. Többen is rángatjuk, ekkor sikerrel járunk, a gép hála az égnek felismeri a projektort, én meg suhanok tovább. Ekkor van 18:24.
9. Utolsó stációnkhoz érkezünk. 18:47-kor érkezés a Bajorba, ahol is egy fotókiállítás megnyitója, felolvasóest és koncert gondoskodik a hangulatról. Végre le lehet lazulni, kapok bruschettát, ami nagyon-nagyon finom, csak nehéz enni, mert minduntalan lefordul a pirítós tetejéről a paradicsom.
+1. Negyed 11 környékén Tomi hazahoz, majd visszamegy, mert a program még tart, én meg leviszem a kutyát sétálni. Séta után hazaérkezés, székemre ledöglés, és semmivel nem törődés következik, pedig még van dolgom bőven.
1. Reggel hosszas ébredezés, majd rohanás a Várba a könyvtárba. Déltől 1-ig mikrofilm nézegetés (zúg és vibrál is, hála az égnek), 1-től 4-ig olvasás.
2. Az olvasás megér egy külön pontot. A téma az Alice in Wonderland magyar fordításainak összehasonlítása. Módszer: egy bekezdést elolvasok angolul, majd a magam elé kiterített négy fordításból is egy-egy bekezdés következik, persze a kiadások kronológiai sorrendjében, a tapasztalatokat lejegyzem, majd elölről az egész. Azt már nem is említem, hogy valójában öt fordítás van, csak az ötödiket valamiért nem találták meg nekem.
3. 4-kor felpattanás, rohanás haza. Nyilván dugóban áll a teljes belváros, mert miért ne, így hazaérés 16:55-kor.
4. Ebéd. 4 perc jut a főételre, 2 perc a desszertre, persze állva, mint a lovak, mert leülni nincs idő. Csoda, hogy nem fulladtam bele.
5. Rohanás a kutyával sétálni, mert a nyomorult akkor is várja a délutáni sétát (pontosabban pisilési lehetőséget), ha hármunk közül senki nem ér rá. Rekordsebességű séta, összességében vagy 10 perc.
6. Rohanás az egyetemre, ahol J. Andi élete első konferencia-előadását tartja Toni Morrison Beloved című regényéről. Tervezett sorra kerülés 17:40-kor, érkezésem 17:39-kor. Mivel fogalmam sincs, milyen a terem belülről, de hallom, hogy egy pasi beszél éppen, nem nyitok be, inkább azt a stratégiát választom, hogy majd a tapsnál.
7. Innentől összesen 16 percig ácsorgok az ajtó előtt, ekkor következik a taps, ezzel pedig Andi. Benyitok, egy igen kicsi szemináriumi teremben találom magam, ahol az asztalok és a fal között vagy 20 centi a távolság. Átmászom vagy hat emberen, kapok is barátságos nézéseket. Andi előadása érdekes, sok jó dolgot mond, el kéne olvasnom ezt a könyvet, csak ne lenne olyan lélekölő a téma.
8. Előadás végén felpattanás, kifelé igyekvés a teremből. Egy srác többet akar segíteni a tömegen átmászásban, mint amennyi szükséges, ezért elhúz egy széket az utamból, ezzel pedig kihúzza a konnektorból a projektort, az utolsó előadó euforikus állapotba kerül. (Valószínűleg egyébként összedolgoztunk, és míg ő húzta a vezetéket, én belerúgtam, de erre már nem emlékszem, rohanós lelkiállapotban voltam.) Letérdelek, hogy visszadugjam a nyomorult dugót (vagy mi az), de nem ér el a konnektorig. Többen is rángatjuk, ekkor sikerrel járunk, a gép hála az égnek felismeri a projektort, én meg suhanok tovább. Ekkor van 18:24.
9. Utolsó stációnkhoz érkezünk. 18:47-kor érkezés a Bajorba, ahol is egy fotókiállítás megnyitója, felolvasóest és koncert gondoskodik a hangulatról. Végre le lehet lazulni, kapok bruschettát, ami nagyon-nagyon finom, csak nehéz enni, mert minduntalan lefordul a pirítós tetejéről a paradicsom.
+1. Negyed 11 környékén Tomi hazahoz, majd visszamegy, mert a program még tart, én meg leviszem a kutyát sétálni. Séta után hazaérkezés, székemre ledöglés, és semmivel nem törődés következik, pedig még van dolgom bőven.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése