Boldizsár Ildikó: Boszorkányos mesék

Karácsonyra kaptam anyuéktól a mosógép mellé, és még aznap el is olvastam az első mesét belőle, a többit meg most a héten.

Mindenek előtt azt jegyezném meg, hogy gyönyörű a borító, és ugyanilyen gyönyörűek az illusztrációk az összes mesénél. Ki hinné, hogy a képen látható Amália boszorkány? Ugye?

A fülszövegből az derül ki, hogy a kötetben Amália meséit olvashatjuk, és nem is baj, hogy ezt odaírták, mert másból nem derül ki, vagy csak nem olvastam elég figyelmesen. A fülszöveg elolvasásáig nem is értettem, miért szerepel minden mese rajzain Amália, amikor nem minden mese szövegében említik.

Nem akármilyen meséi vannak Amáliának: csupa-csupa "eredetmese". Kiderül, hogyan születtek a csillagok, miért fekete az ember árnyéka, hogyan kaptak nevet a virágok, miért él a vakond a föld alatt, a mókus meg a fán, és még megannyi érdekes dolog. Mindegyik történet valamilyen természeti jelenséget magyaráz meg, ami nem is csoda, hiszen Amália szoros kapcsolatban áll a természettel, szereti a növényeket, az állatokat, valamint minden egyebet is, amit csak a természet részének tekinthetünk.

Nem olvastam még a Meseterápiát Boldizsár Ildikótól, de amennyit tudok róla, az alapján felfedeztem, hogy ezek egytől egyig gyógyító mesék. Van, amikor nagyon egyértelmű, milyen pszichológiai problémát hivatottak megoldani, van, amikor annyira nem, de mindegyiknél rá lehet jönni egy kis gondolkodással. Olykor kicsit furcsának találtam egy-egy mesét, ezért a végén négy csillagot kapott, de biztos vagyok benne, hogy kiválóan használható a könyv esti mesélésre meg házi pszichológiai kezelésre, úgyhogy hajrá :)