LizaGazdija

Vagy vámpírrá változtam, vagy letört a fogam. Nem tudom, melyiknek örülnék jobban.

Ma volt az, hogy Hortobágyra mentünk. 8-kor találkoztam anyuékkal, velük utaztam lefelé, aztán csatlakoztak hozzánk Katáék, és fél 12-re le is értünk. Majdnem mindenki ott volt, csak Reniék betegek, úgyhogy nem jöttek. Mama két hete otthon van, saját megítélése szerint már semmi baja, de Panni keményen fogja, és igaza is van, nem hiányzik senkinek ez a kórházas történet megint. Ezért aztán Mama fekszik, de ha nagyon muszáj, felkelhet, és bot nélkül tud járkálni a lakásban. Nagyon jól néz ki, és jó volt ma a kedve is, örült, hogy ott van majdnem az egész család. Most a két fiú is kevésbé volt megszeppenve, Matyi és Bence is kommunikált vele. Matyi egy ponton a fürdőszobában volt velem, kezet mostunk, amikor is megszólalt: “Dédi! Hol a Dédi?”, majd kirohant, beszaladt a szobába, és széles vigyorral megállapította: “Ott a Dédi!” Ezt lehet, hogy Pancsitól tanulta (unokabátyám négyéves lányától), aki huncut mosollyal egész délelőtt azt játszotta, hogy odaállt az ágy mellé, mondván: “Hol v

Gyerekkoromban egyszer láttam a tévében karácsony táján, és nagyon megszerettem, mert hát Laura játszott benne A farm, ahol élünkből, ami örök kedvenc sorozatom. Azóta nem adták egyszer sem, vagy csak én maradtam le róla mindig, nem tudom. Mindenesetre pár éve sikerült a nyomára bukkannom, azóta várta, hogy majd valaki egyszer megnézi. Ennek most dec. 27-én jött el az ideje. A film maga annyira nagyon ismert, hogy a youtube-ra még egy trailer sem került fel róla. A történet eléggé bugyuta: nagyvárosi öltönyös férfi megérkezik a kisvárosba, hogy felszámolja a helyiek többségének megélhetést nyújtó gyárat, de nem mondhatja meg, ki ő, ezért azt hazudja, megrendelése van a gyár számára, amivel kihúzza a kisvárost a csávából. Természetesen találkozik a gyermekét egyedül nevelő kisvárosi nővel, akivel 2 nap alatt halálosan egymásba szeretnek, de sajnos elválnak útjaik, amikor a férfi hazugságára fény derül (fél percben). Ekkor jön 20 perc sírás, majd happy end, taps, konfetti. Nem mondom,

Miután a karácsony kissé zsúfoltra sikerült, mint mindig (de legalább van családunk), a 27-ét a pihenésnek szenteltem. Ennek megfelelően negyed 12-kor keltem, aztán ténferegtem egy kicsit, aztán elolvastam az Azt meséld el, Pista!-t, aztán megnéztem a Karácsonyi szerelem című filmet. Aztán telt-múlt az idő, aztán ebédeltem, aztán elmentem sálat venni a további hóembereknek meg fémdobozt a sütiknek, hogy ne száradjanak szét szilveszterig, aztán hóembert építettem, aztán megint volt furcsa beszélgetésem a múlt héten említett feleséggel, amikor is negyed órán át tájékoztatott arról, hogy neki milyen jó a házassága, és ők hogy szeretik egymást, én meg azóta sem értem, nekem ehhez pontosan mi közöm, és pontosan miért is velem osztotta meg, szürreális az egész. Aztán sétálni vittem Marcit az Éva nénitől karácsonyra kapott kabátjában, amiben furcsán érezte magát, ami abban nyilvánult meg, hogy szinte el nem mozdult a lábam mellől akkor sem, amikor nem volt rajta póráz, és úgy viselkedett, min

Ekkor mentünk anyuékhoz. Előző este Tomi odaült mellém a földre, miközben hóembert gyártottam, ránézett az ajándékkupacra, és így szólt: “Akkor ezeket mind egyesével?”, majd ásított egy óriásit, eldőlt, és már hortyogott is. Végül is megcsináltam a csomagolást is, hogy reggel ne teljen azzal az idő. Megint 3-kor feküdtem, mint kb. egy hete minden nap. Reggel 10 után sikerült is elindulnunk, úgyhogy kényelmesen ki tudtunk menni a temetőbe Tatához. Vittünk neki két karácsonyfadíszt, egy csillagot és egy fenyőfát. Remélem, nem lopják el, nem teszik tönkre, stb. Végül fél 12-re értük anyuékhoz, még Katáék előtt, aminek azért örültem nagyon, mert így volt idő kényelmesen jézuskázni. (Tavaly a gyerekek annyira izgatottak voltak, hogy majdnem meghiúsították az igyekezetünket.) Délre azért megérkezett mindenki, és már lehetett is ebédelni. Volt mindenféle földi jó, és megint ügyes voltam, nem ettem túl sokat.   Ebéd után Matyi leleplezte a karácsonyfát és alatta az ajándékokat, úgyhogy

Ez egy rendhagyó színdarab könyv formában, Tomitól kaptam karácsonyra. Rendhagyó, mert nincs díszlet, nincs cselekmény, nincs cselekvés: Mácsai Pál ül a színpadon, és elmeséli Örkény István életét. Bereményi Gézával ketten válogatták ki Örkény E/1 írásai közül azokat, amelyekből ez a darab keletkezett. Nyomon követhetjük az író életét születésétől a haláláig. Igen, a haláláig, mert bármilyen furcsa legyen is ez, arról is írt. Szégyenszemre nem sokat olvastam még Örkénytől, csak 12-13 évesen az egyperceseit, de akkor nem sokat értettem belőlük. Majd kölcsön kéne kérni anyutól, akinek akkoriban vettem meg valamilyen ünnepre, mert valószínűleg most már tudnék velük mit kezdeni. Hát igen, azóta szert tettem némi humorérzékre, ahogy anyu mondta nemrég. A Tótékat azért ismerem oda-vissza, mert vettük magyarból, mégpedig igen részletesen, és ugyanekkor megnéztük az Isten hozta, őrnagy úr! című filmet is. De az nem rémlik, hogy el is olvastam volna az írást. Úgyhogy már le is töltöttem a MEK

Blankától kaptam a névnapomra december 10-én, 13-án elkezdtem, 16-án befejeztem, aztán gondolkodtam, mit írjak róla, amikor meg már tudtam, nem volt rá idő. Úgyhogy most pótlom a hiányosságot. Az írónőről nem mondanék sokat, mert nem is tudok sokat.  Amerikai, idén 42 éves, eddig öt könyve jelent meg, amiből ez az ötödik, és Alice Sebold barátnője. Ez utóbbi azért fontos infó számomra, mert a Lovely Bonesszal (Komfortos mennyország, de utálom ezt a címet) sikerült belopnia magát a szívembe. A történet akkor kezdődik, amikor Rose 9 évesen felfedezi, hogy furcsa adottsága van: az ételekben megérzi a készítők érzéseit. Egészen fiatal felnőttkoráig nyomon követi őt a könyv, ami E/1-ben íródott. Rose élete nem könnyű, a családja csupa magányos, többé-kevésbé sérült lelkű emberekből áll. A nagymamája időskori demenciában szenved, így aztán mindenféle hulladékot küld a családnak postán, csupa szeretetből. Az anyja az egész életét úgy éli, hogy azon tipródik, vajon tényleg egymásnak teremt

Most tűnt fel, hogy csak gmailes címmel lehet hozzám kommentelni. Ezt ezennel kikapcsoltam :)

A békés, boldog karácsonyhoz, amit kívántam nektek, nálunk már csak a béke hiányzik. Úgy volt, hogy reggel 10-re megyünk anyuékhoz, tőlük meg együtt Battára Nagyiékhoz. Nyilván késve indultunk, mint általában, de csak kb. 10 percet késtünk volna. Amikor a kabátunkat vettük, hogy akkor startolunk, csörgött Tomi telefonja. Az anyukája hívta, hogy azzal hívták fel a lakásukból, amit bérbe adnak, hogy a küszöb alatt folyik ki a víz, és kérte Tomit, menjenek együtt megnézni, mi történt. Mentünk mindhárman, csak anyuékat előtte felhívtam, hogy induljanak el nyugodtan, majd jövünk. Amikor odaértünk a lakáshoz, kiderült, hogy ez nem lesz gyors menet: az összes helyiségben folyt a plafonról a víz. Nem túlzok, konkrétan olyan volt, mintha megnyitotta volna valaki a zuhanyt. Az albérlők hazautaztak vidékre karácsonyozni, így aztán nem volt senki, aki időben észrevegye, mi történik. Az ágyuk teljesen szétázott, a műszaki cikkeik egytől egyig beáztak, bokáig állt a víz, a ruháik, a bútoraik, mind