December 25.
A békés, boldog karácsonyhoz, amit kívántam nektek, nálunk már csak a béke hiányzik.
Úgy volt, hogy reggel 10-re megyünk anyuékhoz, tőlük meg együtt Battára Nagyiékhoz. Nyilván késve indultunk, mint általában, de csak kb. 10 percet késtünk volna. Amikor a kabátunkat vettük, hogy akkor startolunk, csörgött Tomi telefonja. Az anyukája hívta, hogy azzal hívták fel a lakásukból, amit bérbe adnak, hogy a küszöb alatt folyik ki a víz, és kérte Tomit, menjenek együtt megnézni, mi történt. Mentünk mindhárman, csak anyuékat előtte felhívtam, hogy induljanak el nyugodtan, majd jövünk.
Amikor odaértünk a lakáshoz, kiderült, hogy ez nem lesz gyors menet: az összes helyiségben folyt a plafonról a víz. Nem túlzok, konkrétan olyan volt, mintha megnyitotta volna valaki a zuhanyt. Az albérlők hazautaztak vidékre karácsonyozni, így aztán nem volt senki, aki időben észrevegye, mi történik. Az ágyuk teljesen szétázott, a műszaki cikkeik egytől egyig beáztak, bokáig állt a víz, a ruháik, a bútoraik, minden csurom vizes lett. Ami bosszantott, az az volt, hogy a fél ház odajárult a lakásba szörnyülködni, de senki meg nem kérdezte volna, tud-e segíteni, ellenben miután kibámészkodták magukat, közölték, hogy ők erre nem érnek rá, és visszavonultak a lakásukba. Szerintem meg vagy ne jöjjenek bámészkodni, vagy ajánlják fel a segítségüket, mert azt mindenki láthatta, hogy bőven van mit csinálni.
Éva néni végül majdnem 5-ig maradt ott negyed 11-től, és mire eljött, kiderült, mi történt: a felettük lévő lakásban csőtörés volt, mégpedig egy olyan részen, amit két hónapja cseréltek. Igazán szép munkát végzett a szerelő, szó se róla.
Az egészen biztos volt, hogy én nem maradok ott a lakás teljes rendberakásáig, mert nem mondhattam Nagyinak, hogy most nem találkozunk karácsonykor, meg igazából nem is lett volna megoldás. Azt lehetett volna, hogy elmegyek Battára busszal, Tomi meg marad, de végül mindketten eljöttünk, amikor Éva néni azt mondta, hogy már boldogul egyedül. Dél körül értünk le Nagyiékhoz.
Nagyon finom ebéd volt náluk (húsleves, töltött káposzta, rántott hús, sült krumpli, savanyúság), és nagyon büszke vagyok magamra, mert úgy kóstoltam meg mindent, hogy nem ettem magam degeszre. Beszélgettünk, jó volt látni egymást - sajnos elég ritkán találkozunk. Mindenkinél ritkábban az unokaöcsémmel, ami azért röhej, mert három villamosmegállóra lakunk egymástól. Csak mindketten nonstop rohanunk, és közben nem keresztezik egymást az útjaink.
Ebéd után ide is megérkezett a Jézuska. Hú, nagyon sok szépet hozott! Nem is tudom mindet felsorolni, mert nyolcan voltunk, de egy-két képem van.
-----Intermezzo-----
Fejét az erkélyről kilógató macska, Majti:
-----Intermezzo vége-----
Azt el tudom mondani, Tomi meg én miket kaptunk. (Tomiról nincs képem, mert főként együtt bontottuk a párnát meg a takarót, ezért közben apu fényképezett az ő gépükkel. Majd igyekszem pótolni a hiányosságot.)
Például mindketten megkaptuk Gabi egy-egy festményét (anyu és apu is egyébként), aminek azért örülök, mert nagyon szeretem a képeit, és minél több van belőlük a falon, annál jobb. (A képek a bontás sorrendjében: enyém, Tomié, anyué, apué.)
Közösen kaptunk egy memóriapárnát (ami megjegyzi a fejformát, vagy ilyesmi, ezért állítólag egészségesebb ezen aludni, mint egy sima párnán) és egy kétszemélyes takarót, amit párna alakra lehet összehajtani. Ma éjjel teszteljük is mindkettőt. Ezen kívül én kaptam egy banán illatú füstölőt (érdekes, régen a szagát és az ízét is utáltam, most már a szagát szeretem, és ízlik a banános csoki is, csak magát a gyümölcsöt nem bírom látni se) és egy csomag chilis-csokis kesudiót. Ez utóbbit megkóstoltuk családilag, és azt a megnyugtató felfedezést tettük, hogy egészen kevéssé csípős, viszont nagyon finom. Nem is láttam még ilyet, hihetetlen szeme van ennek a Jézuskának. Tomi egy tealevelet kapott, amit majd forró vízzel kell lelocsolni, és akkor egyrészt zöldtea lesz belőle, másrészt sün. Kíváncsi leszek. Én még a névnapomra is kaptam ajándékot, mégpedig egy könyvet, amit majd nekem kell kitölteni: a családfával kapcsolatos infókat lehet beleírni. Én a harmadik oldalon csúfosan megbuktam, amikor nem tudtam felsorolni az összes dédszülőmet, pontosabban csak kettőt tudtam megnevezni, úgyhogy majd kell kutatni is a témában. Szerencsére vannak nagymamáim, meg az egyik nagypapámnak vannak testvérei, úgyhogy lesz kit faggatni.
Az ebéd és az ajándékbontás után beszélgettünk volna, ha nyitva bírom tartani a szemem. Borzasztó volt küzdeni az elalvás ellen, nem is sikerült tökéletesen, aminek két oka lehetett: egyrészt nagyon régen aludtunk utoljára 7-8 órát Tomival, és folyton pörgünk, mint a búgócsiga, másrészt nagyon meleg volt a lakásban, és én a melegtől mindig elalszom. Így aztán az a vicces helyzet állt elő, hogy hiába voltam ott Nagyiéknál egész délután, mégis telefonon fogok beszélgetni velük holnap vagy holnapután.
Hazafelé bementünk még a beázott lakásba, és azt láttuk, hogy Éva néni gyakorlatilag minden vizet felszedett, egyedül a bútorokon és egyéb tárgyakon nem tudott segíteni. Ekkorra már az albérlők is megérkeztek, úgyhogy Tomi tudott velük beszélni személyesen is. Most ott tartunk, hogy reméljük, a biztosító meg a felső szomszéd összeadja a teljes kártérítést.
Hazaérkezés után megnéztük a Reszkessetek, betörők!-et, ami még mindig vicces, aztán levittük a kutyát. Találkoztunk egy másik kutyával, akinek finn gazdái vannak, és angolul kommunikáltunk velük. Néha azért jó autentikus szituációban is használni az angolt, nemcsak órán. Jót beszélgettünk, nekik is hiányzik a hó, de nem szomorkodnak, mert otthon ugyanez lenne, plusz árvizek. (Az is milyen jó karácsony lehet…)
Én azóta barkácsolok, és hiába végeztem pár perce, még mindig nincs vége a mai programnak. Ma sem lesz meg a 7-8 óra alvás, de cserébe azt tervezem, 27-én legalább délig ki sem nyitom a szemem.
Szép nap volt, jó, hogy együtt voltunk kicsit.
Úgy volt, hogy reggel 10-re megyünk anyuékhoz, tőlük meg együtt Battára Nagyiékhoz. Nyilván késve indultunk, mint általában, de csak kb. 10 percet késtünk volna. Amikor a kabátunkat vettük, hogy akkor startolunk, csörgött Tomi telefonja. Az anyukája hívta, hogy azzal hívták fel a lakásukból, amit bérbe adnak, hogy a küszöb alatt folyik ki a víz, és kérte Tomit, menjenek együtt megnézni, mi történt. Mentünk mindhárman, csak anyuékat előtte felhívtam, hogy induljanak el nyugodtan, majd jövünk.
Amikor odaértünk a lakáshoz, kiderült, hogy ez nem lesz gyors menet: az összes helyiségben folyt a plafonról a víz. Nem túlzok, konkrétan olyan volt, mintha megnyitotta volna valaki a zuhanyt. Az albérlők hazautaztak vidékre karácsonyozni, így aztán nem volt senki, aki időben észrevegye, mi történik. Az ágyuk teljesen szétázott, a műszaki cikkeik egytől egyig beáztak, bokáig állt a víz, a ruháik, a bútoraik, minden csurom vizes lett. Ami bosszantott, az az volt, hogy a fél ház odajárult a lakásba szörnyülködni, de senki meg nem kérdezte volna, tud-e segíteni, ellenben miután kibámészkodták magukat, közölték, hogy ők erre nem érnek rá, és visszavonultak a lakásukba. Szerintem meg vagy ne jöjjenek bámészkodni, vagy ajánlják fel a segítségüket, mert azt mindenki láthatta, hogy bőven van mit csinálni.
Éva néni végül majdnem 5-ig maradt ott negyed 11-től, és mire eljött, kiderült, mi történt: a felettük lévő lakásban csőtörés volt, mégpedig egy olyan részen, amit két hónapja cseréltek. Igazán szép munkát végzett a szerelő, szó se róla.
Az egészen biztos volt, hogy én nem maradok ott a lakás teljes rendberakásáig, mert nem mondhattam Nagyinak, hogy most nem találkozunk karácsonykor, meg igazából nem is lett volna megoldás. Azt lehetett volna, hogy elmegyek Battára busszal, Tomi meg marad, de végül mindketten eljöttünk, amikor Éva néni azt mondta, hogy már boldogul egyedül. Dél körül értünk le Nagyiékhoz.
Nagyon finom ebéd volt náluk (húsleves, töltött káposzta, rántott hús, sült krumpli, savanyúság), és nagyon büszke vagyok magamra, mert úgy kóstoltam meg mindent, hogy nem ettem magam degeszre. Beszélgettünk, jó volt látni egymást - sajnos elég ritkán találkozunk. Mindenkinél ritkábban az unokaöcsémmel, ami azért röhej, mert három villamosmegállóra lakunk egymástól. Csak mindketten nonstop rohanunk, és közben nem keresztezik egymást az útjaink.
Ebéd után ide is megérkezett a Jézuska. Hú, nagyon sok szépet hozott! Nem is tudom mindet felsorolni, mert nyolcan voltunk, de egy-két képem van.
-----Intermezzo-----
Fejét az erkélyről kilógató macska, Majti:
-----Intermezzo vége-----
Azt el tudom mondani, Tomi meg én miket kaptunk. (Tomiról nincs képem, mert főként együtt bontottuk a párnát meg a takarót, ezért közben apu fényképezett az ő gépükkel. Majd igyekszem pótolni a hiányosságot.)
Például mindketten megkaptuk Gabi egy-egy festményét (anyu és apu is egyébként), aminek azért örülök, mert nagyon szeretem a képeit, és minél több van belőlük a falon, annál jobb. (A képek a bontás sorrendjében: enyém, Tomié, anyué, apué.)
Közösen kaptunk egy memóriapárnát (ami megjegyzi a fejformát, vagy ilyesmi, ezért állítólag egészségesebb ezen aludni, mint egy sima párnán) és egy kétszemélyes takarót, amit párna alakra lehet összehajtani. Ma éjjel teszteljük is mindkettőt. Ezen kívül én kaptam egy banán illatú füstölőt (érdekes, régen a szagát és az ízét is utáltam, most már a szagát szeretem, és ízlik a banános csoki is, csak magát a gyümölcsöt nem bírom látni se) és egy csomag chilis-csokis kesudiót. Ez utóbbit megkóstoltuk családilag, és azt a megnyugtató felfedezést tettük, hogy egészen kevéssé csípős, viszont nagyon finom. Nem is láttam még ilyet, hihetetlen szeme van ennek a Jézuskának. Tomi egy tealevelet kapott, amit majd forró vízzel kell lelocsolni, és akkor egyrészt zöldtea lesz belőle, másrészt sün. Kíváncsi leszek. Én még a névnapomra is kaptam ajándékot, mégpedig egy könyvet, amit majd nekem kell kitölteni: a családfával kapcsolatos infókat lehet beleírni. Én a harmadik oldalon csúfosan megbuktam, amikor nem tudtam felsorolni az összes dédszülőmet, pontosabban csak kettőt tudtam megnevezni, úgyhogy majd kell kutatni is a témában. Szerencsére vannak nagymamáim, meg az egyik nagypapámnak vannak testvérei, úgyhogy lesz kit faggatni.
Az ebéd és az ajándékbontás után beszélgettünk volna, ha nyitva bírom tartani a szemem. Borzasztó volt küzdeni az elalvás ellen, nem is sikerült tökéletesen, aminek két oka lehetett: egyrészt nagyon régen aludtunk utoljára 7-8 órát Tomival, és folyton pörgünk, mint a búgócsiga, másrészt nagyon meleg volt a lakásban, és én a melegtől mindig elalszom. Így aztán az a vicces helyzet állt elő, hogy hiába voltam ott Nagyiéknál egész délután, mégis telefonon fogok beszélgetni velük holnap vagy holnapután.
Hazafelé bementünk még a beázott lakásba, és azt láttuk, hogy Éva néni gyakorlatilag minden vizet felszedett, egyedül a bútorokon és egyéb tárgyakon nem tudott segíteni. Ekkorra már az albérlők is megérkeztek, úgyhogy Tomi tudott velük beszélni személyesen is. Most ott tartunk, hogy reméljük, a biztosító meg a felső szomszéd összeadja a teljes kártérítést.
Hazaérkezés után megnéztük a Reszkessetek, betörők!-et, ami még mindig vicces, aztán levittük a kutyát. Találkoztunk egy másik kutyával, akinek finn gazdái vannak, és angolul kommunikáltunk velük. Néha azért jó autentikus szituációban is használni az angolt, nemcsak órán. Jót beszélgettünk, nekik is hiányzik a hó, de nem szomorkodnak, mert otthon ugyanez lenne, plusz árvizek. (Az is milyen jó karácsony lehet…)
Én azóta barkácsolok, és hiába végeztem pár perce, még mindig nincs vége a mai programnak. Ma sem lesz meg a 7-8 óra alvás, de cserébe azt tervezem, 27-én legalább délig ki sem nyitom a szemem.
Szép nap volt, jó, hogy együtt voltunk kicsit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése