Kuponlejárat
Mivel október 31-ig volt érvényes a golfos meg a sütis kuponunk, épp időben voltunk, amikor október 30-án felhasználtuk őket.
Először bementünk Tomi munkahelyére, ahol Tomi faragott tököt, én meg elvoltam, aztán ebédeltünk egy pizzát. (Imádom a pizzát. Azóta egyfolytában pizzát ennék.) Amikor készen lett a tök, kimentünk Diósdra, ahol egy lejtőre épített valaki egy golfpályát. Volt 65 labdánk fejenként, ezt másfél óra alatt ütögettük el, és persze Tomi ebben is ügyesebb, mint én, viszont neki tetszett kevésbé a móka, pedig szerintem vicces volt. Az mondjuk tény, hogy nem ez lesz az új sportunk, de egyszer megérte kipróbálni, főleg 650 Ft-ért.
Aztán elmentünk a Bécsi útra cukrászdázni. 5000 Ft-nyi kuponunk volt, ezt kellett elkölteni. Tomi evett egy somlói kockát, én egy rumos valamit, de ez utóbbi annyira fullasztóan tömény volt, hogy muszáj volt innom rá egy 2 decis gyömbért 390 Ft-ért (ahogy magamat ismerem, tuti inkább fulladtam volna meg, ha készpénzzel kellett volna fizetni a végén), majd válogattunk sütit találomra, ránézésre, és vicces módon a végösszeg kereken 5000 Ft lett. Olvastam egy olyat a neten a kupon alatt, hogy ez a világ legjobb cukrászdája. Bár tényleg jó, meg finomak a sütik, én ezt azért nem állítanám. De tény, hogy kellemes volt, és a rumos valamitől eltekintve eddig mindegyik süti finomnak bizonyult. Igaz, eddig egy túrósat meg egy epreset ettem meg, de anyuék másmilyet kaptak, és szerintük is finom. Éva néniről nem tudok, majd megkérdezem Tomit, másnak meg nem adtunk. (Eredetileg közös családi sütizést szerettünk volna, ahová Katáék is jöttek volna, de ez nem akart összejönni többszöri nekifutásra sem. Majd a legközelebbinél.)
Hazaérkezés után felpakoltuk a kutyát, elvittük sétálni, és találkoztunk két nagyon helyes lánnyal, akik három házra laknak tőlünk, van 3-4 kutyájuk, és szabadidejükben szerencsétlen sorsú kutyákat mentenek, ami nekem nagyon szimpatikus, de én nem tudnám csinálni. Most éppen egy édes spániel van náluk, aki gazdit keres, és még csak egy tenyérnyi gombóc, de már most elég viharvert, valaki elbánhatott vele. Két órásra nyúlt a séta, mert Marci jól eljátszott az egyik kutyussal a háromból, aztán hazafelé az éjjel-nappaliból kaptam kefírt, és a kijáratnál találkoztunk egy pasival, aki a hátizsákjából (!) vett elő egy kéthetesnél alig idősebb kölyökkutyát, akinek még bőven az anyja mellett lenne a helye, és letette a földre, hogy szaladgáljon. Sosem fogom megérteni, ezt miért kell állatokkal csinálni, és csak remélhetem, hogy a nyomorult azért életben marad.
Szép nap volt ez is.
Először bementünk Tomi munkahelyére, ahol Tomi faragott tököt, én meg elvoltam, aztán ebédeltünk egy pizzát. (Imádom a pizzát. Azóta egyfolytában pizzát ennék.) Amikor készen lett a tök, kimentünk Diósdra, ahol egy lejtőre épített valaki egy golfpályát. Volt 65 labdánk fejenként, ezt másfél óra alatt ütögettük el, és persze Tomi ebben is ügyesebb, mint én, viszont neki tetszett kevésbé a móka, pedig szerintem vicces volt. Az mondjuk tény, hogy nem ez lesz az új sportunk, de egyszer megérte kipróbálni, főleg 650 Ft-ért.
Aztán elmentünk a Bécsi útra cukrászdázni. 5000 Ft-nyi kuponunk volt, ezt kellett elkölteni. Tomi evett egy somlói kockát, én egy rumos valamit, de ez utóbbi annyira fullasztóan tömény volt, hogy muszáj volt innom rá egy 2 decis gyömbért 390 Ft-ért (ahogy magamat ismerem, tuti inkább fulladtam volna meg, ha készpénzzel kellett volna fizetni a végén), majd válogattunk sütit találomra, ránézésre, és vicces módon a végösszeg kereken 5000 Ft lett. Olvastam egy olyat a neten a kupon alatt, hogy ez a világ legjobb cukrászdája. Bár tényleg jó, meg finomak a sütik, én ezt azért nem állítanám. De tény, hogy kellemes volt, és a rumos valamitől eltekintve eddig mindegyik süti finomnak bizonyult. Igaz, eddig egy túrósat meg egy epreset ettem meg, de anyuék másmilyet kaptak, és szerintük is finom. Éva néniről nem tudok, majd megkérdezem Tomit, másnak meg nem adtunk. (Eredetileg közös családi sütizést szerettünk volna, ahová Katáék is jöttek volna, de ez nem akart összejönni többszöri nekifutásra sem. Majd a legközelebbinél.)Hazaérkezés után felpakoltuk a kutyát, elvittük sétálni, és találkoztunk két nagyon helyes lánnyal, akik három házra laknak tőlünk, van 3-4 kutyájuk, és szabadidejükben szerencsétlen sorsú kutyákat mentenek, ami nekem nagyon szimpatikus, de én nem tudnám csinálni. Most éppen egy édes spániel van náluk, aki gazdit keres, és még csak egy tenyérnyi gombóc, de már most elég viharvert, valaki elbánhatott vele. Két órásra nyúlt a séta, mert Marci jól eljátszott az egyik kutyussal a háromból, aztán hazafelé az éjjel-nappaliból kaptam kefírt, és a kijáratnál találkoztunk egy pasival, aki a hátizsákjából (!) vett elő egy kéthetesnél alig idősebb kölyökkutyát, akinek még bőven az anyja mellett lenne a helye, és letette a földre, hogy szaladgáljon. Sosem fogom megérteni, ezt miért kell állatokkal csinálni, és csak remélhetem, hogy a nyomorult azért életben marad.
Szép nap volt ez is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése