Műtét

Tényleg időszerű már ez, mert mire ma hazaértem Andi nénitől (az egyetemről), a kutya lábán vékony patakban csordogált a vér meg a genny (elnézést kérek mindenkitől). Ugyan lemostam meg bekentem Betadine-nal, és az jót is tett, de azért legyünk már túl ezen. Főként azért, mert fáj ez a kutyámnak, ami meg engem frusztrál.

Egyébként az meg milyen dolog, hogy a téli műtét karácsony előtt két héttel volt, ez a mostani meg egy nappal a szülinapom előtt lesz. Meg is mondtam Lizának, hogy most aztán végképp nem halhat bele, mert azt nem teheti meg velem, hogy a szülinapom előtti napon hagy itt. Vigyorgott is Tomi, hogy a születésszabályozás mintájára szépen bevezettem a halálszabályozást. De most tényleg, ha önző vagyok, akkor is így gondolom. Anyunak is egész gyerekkoromban meg akartam mondani, hogy ha egyszer majd meghal, akkor ne karácsonykor, ne a szülinapja környékén, ne az én szülinapom környékén, és ne is apu szülinapjának környékén tegye, csak nem mertem, hátha hülyén hangzik. (Azóta már megmondtam neki, és mosolygott is rajta, hogy elég szűkre szabtam a lehetőségeit.)

Szóval a lényeg annyi, hogy tényleg szurkoljatok nekünk holnap reggel 9-kor, főleg Lizának.