Colin Dexter: Last Bus to Woodstock
Majdnem két hete már, hogy elolvastam, de mivel nem tetszett annyira, nem volt kedvem írni róla. Az előzőnél (The Wench Is Dead) lényegesen gyengébb krimi.
Alaphelyzet: holtan találnak egy lányt Woodstockban egy kocsma parkolójában, a feje bezúzva, a ruhája megszaggatva, a vizsgálatok alapján meg is erőszakolták. A kérdés, hogyan került Woodstockba Oxfordból (?), ki az a rejtélyes lány, akivel együtt volt az utolsó estéjén, és persze ki ölte meg. A nyomozás közben mindegyik szereplőről kiderül, hogy... hmm... erkölcsben kevésbé erős. Konkrétan mindenkinek szeretője van, a szeretője mellett is tart szeretőt lehetőleg, mindenki mindenkit átvág, és mindenki mindenkinek falaz. Hosszú oldalakon keresztül megy a nyomozás, majd a végén derült égből villámcsapásként a detektív benyög egy nevet, aki addig fel sem merült gyanúsítottként, és igen, ő tette. Az ilyesmit nem nagyon szeretem, így nem lehet együtt gondolkodni a detektívvel. (Nem mintha ügyes lennék, és ki tudnám találni, ki volt, de akkor is.) A molyon azt látom, hogy négy és fél csillagot kapott, nem értem, mi ütött belém, négynél többet nem érdemelne, de lehet, hogy csak három és felet.
Írta valaki, hogy utálta ezt a könyvet, mert minden nőt tökhülyének fest le az író. Hát, ebben van valami. Valóban nincs az egész történetben egyetlen értelmes nő sem. Viszont nem értem, miért kell ezt zokon venni. Neki ez a véleménye, lehet, hogy ez a tapasztalata egy bizonyos körben forgó nőkről, hát ez van. Amúgy nagyon vicces, hogy mennyire felháborodnak sokan, ha egy férfi szerint a nők buták, de azon ugyanezek az emberek nem háborodnak fel, ha valaki azt mondja, minden férfi szemétláda. Érdekes.
Azt még nem tudom, a filmet megnézem-e, de valószínűbb, hogy nem. (Ellenben az előző könyv feldolgozását elkezdtem már egyszer, amikor éppen nem volt időm, ezért nem is jutottam messzire, csak a harmadik percig, de már annyiból láttam, hogy az eleje sokkal jobban tetszik, mint a könyvé. Majd egyszer végignézem.)
Alaphelyzet: holtan találnak egy lányt Woodstockban egy kocsma parkolójában, a feje bezúzva, a ruhája megszaggatva, a vizsgálatok alapján meg is erőszakolták. A kérdés, hogyan került Woodstockba Oxfordból (?), ki az a rejtélyes lány, akivel együtt volt az utolsó estéjén, és persze ki ölte meg. A nyomozás közben mindegyik szereplőről kiderül, hogy... hmm... erkölcsben kevésbé erős. Konkrétan mindenkinek szeretője van, a szeretője mellett is tart szeretőt lehetőleg, mindenki mindenkit átvág, és mindenki mindenkinek falaz. Hosszú oldalakon keresztül megy a nyomozás, majd a végén derült égből villámcsapásként a detektív benyög egy nevet, aki addig fel sem merült gyanúsítottként, és igen, ő tette. Az ilyesmit nem nagyon szeretem, így nem lehet együtt gondolkodni a detektívvel. (Nem mintha ügyes lennék, és ki tudnám találni, ki volt, de akkor is.) A molyon azt látom, hogy négy és fél csillagot kapott, nem értem, mi ütött belém, négynél többet nem érdemelne, de lehet, hogy csak három és felet.
Írta valaki, hogy utálta ezt a könyvet, mert minden nőt tökhülyének fest le az író. Hát, ebben van valami. Valóban nincs az egész történetben egyetlen értelmes nő sem. Viszont nem értem, miért kell ezt zokon venni. Neki ez a véleménye, lehet, hogy ez a tapasztalata egy bizonyos körben forgó nőkről, hát ez van. Amúgy nagyon vicces, hogy mennyire felháborodnak sokan, ha egy férfi szerint a nők buták, de azon ugyanezek az emberek nem háborodnak fel, ha valaki azt mondja, minden férfi szemétláda. Érdekes.
Azt még nem tudom, a filmet megnézem-e, de valószínűbb, hogy nem. (Ellenben az előző könyv feldolgozását elkezdtem már egyszer, amikor éppen nem volt időm, ezért nem is jutottam messzire, csak a harmadik percig, de már annyiból láttam, hogy az eleje sokkal jobban tetszik, mint a könyvé. Majd egyszer végignézem.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése