Kutyák

Liza kiszámíthatatlan más kutyákkal szemben. Van, amikor engedi, hogy megszagolják, sőt vissza is szagol. Van viszont, amikor engedi, hogy megszagolják, majd egy váratlan pillanatban megpróbálja leharapni a másik kutya orrát. Plusz már a kisgyerekeket sem szereti, ezért nem is engedek a közelébe egy gyereket se Bencén és Matyin kívül, akiket viszont már megszokott, és nem zavartatja magát a közelükben. Szóval Lizához csak és kizárólag felnőttek nyúlhatnak, mert alattomos lett vénségére.

Marci a futtatóban örvendeztetett meg egy elég durva játékkal, aminek a végén rátámadt két kutya is, amitől én sokkot kaptam, és azon kezdtem töprengeni, mit mondok a gazdájának, hogyan tépődött szét a kutya. Végül nem sérült meg senki, mert egy srác, aki látott már ilyet, szétszedte a három kutyát, és mert még szétszedés után is kétszer újrakezdték a balhét, én Marci számára befejezettnek tekintettem a játszást, és elmentem inkább sétálni vele. A futtatóba ezek után én egyedül nem fogom vinni, mindig sétálunk majd. Azért séta közben is lemerevedtem egyszer, mikor egy idősebb hölgy futott oda hozzánk visítva, hogy hűűűű, erdélyi kopóóóó, és simán odanyúlt Marci szájához. Hát, csodálom a bátorságáért, nagy mázli, hogy Marci nem alattomos (még?), ezért nem harapja le a hirtelen látóterébe kerülő kezet.

Szintén Marci volt az is, aki egy séta alkalmával elunta magát az alatt a három perc alatt, míg a gazdája beszélgetett egy ismerőssel, és elrágcsálta a pórázt. Majdnem sikerült teljesen félbetépnie. Tomi megvarrta persze, úgyhogy most patchwork pórázzal nyomul. Na és az is ő volt, aki észrevette a gazdáját a futtatóban játszás közben, mikor Tomi vitte le, aztán észrevette, hogy eltűnt a látóteréből a gazdi, így aztán simán átugrotta a futtató kerítését, és odarohant hozzá. Nem semmi kutya ez se.