Szombat, vasárnap
Délre anyuékhoz mentünk névnapot ünnepelni. Alapvetően apuét, de mivel mi Zoliéról lemaradtunk, ezért mi az övét is. Volt ünnepi ebéd, ajándékozás, délután közös családi szieszta.
Ez a kép a szombati kedvencem, egy mini nindzsa látható rajta:
Negyed 5 körül eljöttünk anyuéktól, de Lizát náluk hagytuk, mert Bicskére mentünk kínai kulturális napra. Hát, sikeresen lemaradtunk majdnem mindenről, a kung-fu bemutatónak pl. a végére érkeztünk. De azért láttunk este 7-től koncertet, ahol egy kínai operaénekesnő, Zhang Yu énekelt magyar és kínai népdalokat, valamint operarészleteket. Ebből a legjobb rész az volt szerintem, mikor kínai népdalokat énekelt, és egy citeraszerű hangszeren kísérte magát (ennek a neve nem derült ki, mert magyar neve vagy nincs, vagy ő nem tudja, kínaiul pedig nem mondta el). Most megkerestem a wikipedián, és kiderült, hogy a hangszer egy guzheng, így néz ki (ez egy 16 húros változat, az övé 21 húros volt):
A hölgy egyébként hét éve van nálunk, végig magyarul felelt magyarul feltett kérdésekre, és az volt az érdekes, hogy nyelvtanilag ugyan elég nagy kavarodás van még benne, de a kiejtésében szinte egyáltalán nem fedezhető fel akcentus. Nagyon szépen beszél, mint ahogy nagyon szépen is énekel, még ha nem is fogom már megszeretni az operát. Örülök, hogy maradtunk, jó volt. Fél 10-re értünk vissza anuyékhoz, haza pedig fél 1-re, aztán meg jött a jó kis óraátállítás, amit utálok, és nem is hiszem, hogy lenne értelme.
Kirándulni végül nem mentünk. Egyrészt nem tudtunk volna 6-kor kelni (4 óra alvást jelentett volna), másrészt rossz idő is volt, úgyhogy kedvünk sem sok volt. Tomi délben elvitte sétálni Marcit, én fél 2-ig próbáltam összeszedni magam, aztán csatlakoztam hozzájuk a séta végén, majd elmentünk Budaörsre az outlet centerbe, hogy vegyünk nekem két farmert, Tominak meg három pólót. Tomi végül kapott négy tök jó pólót, én meg két harisnyát. Szombaton is vettünk egyet, mert még nem értünk oda anyuékhoz, mikor észrevettem, hogy elszakadt, ami rajtam volt, úgyhogy estére az újat vettem fel, meg vasárnap abban voltam vásárolni – és elszakadt. Gyűlölöm a harisnyákat egyébként, tele a hócipőm ezzel, hogy 600-1200 Ft-ért olyat lehet kapni, ami az első viseléskor szanaszét szakad. Ez még hagyján, utána kezdtem csak nadrágot próbálni. A Levi’s üzletében 3-4-6000 Ft-ért tök normális farmereket árultak, én már majd ugráltam örömömben, hogy lesz végre megint rendes gatyám, amikor is kiderült, hogy nincs olyan nadrág, ami rám jönne. A 28-as, ami az átváltás után a méretemnek tűnt, kicsi, de a 29-es még kisebb, a 31-es meg már csak a térdemig jött fel. Ettől kicsit idegbajt kaptam, elment a kedvem az egésztől. Azért mentünk még tovább, bementünk másik üzletbe is, ahol a 31-esbe hosszában kétszer, széltében másfélszer fértem bele, majd az egyre nagyobb nadrágok egyre kevésbé jöttek fel rám, míg végül a 40-es szintén a térdemig. Itt végleg elpattant bennem valami, és befejeztem a ruhapróbálgatást. Tök igazságtalannak tartom, hogy más elmegy egy üzletbe, felvesz egy gatyát, és az jó rá, és ez mindenkinek jár, csak nekem nem. Én vagyok az egyetlen ember a világon, akire nem lehet farmert kapni. Még ha nagyon kövér lennék, megérteném ezt, de nem vagyok az, sőt idén eddig még más sem történt 3 hónap alatt, csak fogytam. Utálom a ruhákat, utálok ruhát próbálni, agybajt kapok ettől. És mivel nem lett nemhogy két, de egy farmerom sem, ezért kénytelen leszek holnap erőt venni magamon, és újabb kört menni. Utálom.
Ez a kép a szombati kedvencem, egy mini nindzsa látható rajta:
Negyed 5 körül eljöttünk anyuéktól, de Lizát náluk hagytuk, mert Bicskére mentünk kínai kulturális napra. Hát, sikeresen lemaradtunk majdnem mindenről, a kung-fu bemutatónak pl. a végére érkeztünk. De azért láttunk este 7-től koncertet, ahol egy kínai operaénekesnő, Zhang Yu énekelt magyar és kínai népdalokat, valamint operarészleteket. Ebből a legjobb rész az volt szerintem, mikor kínai népdalokat énekelt, és egy citeraszerű hangszeren kísérte magát (ennek a neve nem derült ki, mert magyar neve vagy nincs, vagy ő nem tudja, kínaiul pedig nem mondta el). Most megkerestem a wikipedián, és kiderült, hogy a hangszer egy guzheng, így néz ki (ez egy 16 húros változat, az övé 21 húros volt):
A hölgy egyébként hét éve van nálunk, végig magyarul felelt magyarul feltett kérdésekre, és az volt az érdekes, hogy nyelvtanilag ugyan elég nagy kavarodás van még benne, de a kiejtésében szinte egyáltalán nem fedezhető fel akcentus. Nagyon szépen beszél, mint ahogy nagyon szépen is énekel, még ha nem is fogom már megszeretni az operát. Örülök, hogy maradtunk, jó volt. Fél 10-re értünk vissza anuyékhoz, haza pedig fél 1-re, aztán meg jött a jó kis óraátállítás, amit utálok, és nem is hiszem, hogy lenne értelme.
Kirándulni végül nem mentünk. Egyrészt nem tudtunk volna 6-kor kelni (4 óra alvást jelentett volna), másrészt rossz idő is volt, úgyhogy kedvünk sem sok volt. Tomi délben elvitte sétálni Marcit, én fél 2-ig próbáltam összeszedni magam, aztán csatlakoztam hozzájuk a séta végén, majd elmentünk Budaörsre az outlet centerbe, hogy vegyünk nekem két farmert, Tominak meg három pólót. Tomi végül kapott négy tök jó pólót, én meg két harisnyát. Szombaton is vettünk egyet, mert még nem értünk oda anyuékhoz, mikor észrevettem, hogy elszakadt, ami rajtam volt, úgyhogy estére az újat vettem fel, meg vasárnap abban voltam vásárolni – és elszakadt. Gyűlölöm a harisnyákat egyébként, tele a hócipőm ezzel, hogy 600-1200 Ft-ért olyat lehet kapni, ami az első viseléskor szanaszét szakad. Ez még hagyján, utána kezdtem csak nadrágot próbálni. A Levi’s üzletében 3-4-6000 Ft-ért tök normális farmereket árultak, én már majd ugráltam örömömben, hogy lesz végre megint rendes gatyám, amikor is kiderült, hogy nincs olyan nadrág, ami rám jönne. A 28-as, ami az átváltás után a méretemnek tűnt, kicsi, de a 29-es még kisebb, a 31-es meg már csak a térdemig jött fel. Ettől kicsit idegbajt kaptam, elment a kedvem az egésztől. Azért mentünk még tovább, bementünk másik üzletbe is, ahol a 31-esbe hosszában kétszer, széltében másfélszer fértem bele, majd az egyre nagyobb nadrágok egyre kevésbé jöttek fel rám, míg végül a 40-es szintén a térdemig. Itt végleg elpattant bennem valami, és befejeztem a ruhapróbálgatást. Tök igazságtalannak tartom, hogy más elmegy egy üzletbe, felvesz egy gatyát, és az jó rá, és ez mindenkinek jár, csak nekem nem. Én vagyok az egyetlen ember a világon, akire nem lehet farmert kapni. Még ha nagyon kövér lennék, megérteném ezt, de nem vagyok az, sőt idén eddig még más sem történt 3 hónap alatt, csak fogytam. Utálom a ruhákat, utálok ruhát próbálni, agybajt kapok ettől. És mivel nem lett nemhogy két, de egy farmerom sem, ezért kénytelen leszek holnap erőt venni magamon, és újabb kört menni. Utálom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése