Álmok

Ma azt álmodtam, hogy álmodom, és felismerem, hogy ezt már álmodtam egyszer. Elcsodálkozom rajta, milyen fura, mert sosem álmodom egy álmomat kétszer, aztán örülök, hogy így legalább tudom, mi fog történni, és szépen végig is álmodom azt a történetet. Már nem emlékszem rá sajnos, mindenesetre érdekesek ezek az álmok az álomban. Mostanában elég sokszor élek át hasonlót.

Egyébként nem igaz, hogy sosem fordul elő nálam ugyanaz az álom kétszer. Gyerekkoromban rendszeresen azt álmodtam, hogy anyuékkal megyünk valahová autóval, felmegyünk egy hídra, és a híd egyszer csak véget ár, alatta a folyó, és mi beleesünk. Utáltam ezt az álmot, mégis sokáig minden éjjel előjött.

Vannak még olyanok gyerekkoromból, amikre nagyon emlékszem, de nem biztos, hogy ezeket többször álmodtam, lehet, hogy más miatt maradtak meg ennyire. Az egyik az, hogy ebben a lakásban, azon belül az előszobában, a gardróbszekrény tetején kúszik-mászik egy csomó, gusztustalan kígyó, és én nem tudok elmenekülni, ráadásul az egyik lemászik hozzám, rám tekeredik, és fojtogat. A másik, hogy bejön a szobámba egy ember, kinyúlik a karja több méter hosszúra (mint a Bigyó felügyelőben pl., bár azt a mesét akkoriban még nem ismertem), kivesz a rácsos ágyamból (tehát marha régi álom!!!), és vonszol magával, és azt mondja, ne merjek kiabálni, úgyhogy én szépen csendben nézem az alvó anyukámat, ahogy elvisz az ágya mellett ez az ember, kivisz a lakásból, és arra gondolok, mégis kiabálni kéne, különben sosem látom többet anyut. A harmadik is rémálom, csak kicsit viccesebb :) A Lánchídról szól: megyünk át rajta anyuval, amikor egyszer csak lengeni kezd a híd, csörögnek a láncok, és én leesem, bele a Dunába, bár arra emlékszem, hogy valaha vizet értem volna. Viszont elég viccesen bemutatja, mennyire szó szerint ért mindent egy kicsi gyerek.