Ilyen az élet
Már szépen elterveztem, hogy kedden a késő esti, csütörtökön a fél ötös jazzre fogok beállni, amikor is jött az emil, hogy csütörtök fél ötös jazz határozatlan ideig nem lesz. Mondjuk kicsit meglepődtem volna, ha simán úgy alakul a dolog, ahogy terveztem :)
Lehet, hogy kapok egy új csoportot. Ehhez egy már meglévőt kicsit át kell szervezni, biztos marha lelkesek lesznek, nem csípik a változást. Az új csoporthoz annyit fogok utazni, mint eddig még soha senkihez. Konkrétan a Normafánál vannak. Már csak azt nem tudom, télen fél hattól érdemes-e még popsitepsizni arrafelé, vagy az tuti nyaktörés. Ha esetleg nem tuti nyaktörés, lehetne olyat csinálni, hogy elmegyek órára, Tomi értem jön, hozza a popsitepsizős ruhámat, és csúszunk néhányat, mielőtt hazaindulnánk. Na, az szuper lenne :)
Liza díjazta a mai betegszabadságos napomat: én aludtam az ágyban, ő meg a kosarában, közvetlenül az ágy mellett, nagy volt az összhang. 15:07-kor nézett fel hozzám először, de akkor még nem értettem, mit akar, mert félálomban voltam, így aztán visszaaludtam. 15:20-kor felült a kosárban, beleszuszogott a fülembe, az arcomba, böködött a hideg, nedves orrával, sőt még ficánkolni is nekiáll. Ekkor már érthető volt az üzenet: 15:00 az ebédideje, és ha pontban akkor nem kap ebédet, válogatott módszerekkel igyekszik a megfelelő cselekvésre ösztönözni engem.
Tegnap egyébként a reggeli séta során nagyon aranyosat produkált. Szakadt az eső, ő meg egy elázott csatornafedélen elcsúszott. Nekem nem tűnt fel, mert kicsivel mögöttem jött, nem láttam, mit csinál, csak az tűnt fel, hogy elakadt a póráz. Hátranéztem, és azt láttam, hogy Liza seggre ült, de már pattant is fel, ahogy meglátta, hogy észrevettem, és nem is hagyta, hogy megsimogassam a beütött hátsó fertályát, hanem előrerohant, és egy fél utcán át húzott, mintha mi sem történt volna. Nem akarta, hogy csorba essen a tekintélyén :) Elvégre egy olyan tiszteletre méltó nénike, mint amilyen ő, nem ülhet seggre csak úgy holmi csúszós csatornafedelek miatt. (Ezek a fedelek nagyon jók egyébként, jól elkorcsolyáztam rajtuk én is.)
Lehet, hogy kapok egy új csoportot. Ehhez egy már meglévőt kicsit át kell szervezni, biztos marha lelkesek lesznek, nem csípik a változást. Az új csoporthoz annyit fogok utazni, mint eddig még soha senkihez. Konkrétan a Normafánál vannak. Már csak azt nem tudom, télen fél hattól érdemes-e még popsitepsizni arrafelé, vagy az tuti nyaktörés. Ha esetleg nem tuti nyaktörés, lehetne olyat csinálni, hogy elmegyek órára, Tomi értem jön, hozza a popsitepsizős ruhámat, és csúszunk néhányat, mielőtt hazaindulnánk. Na, az szuper lenne :)
Liza díjazta a mai betegszabadságos napomat: én aludtam az ágyban, ő meg a kosarában, közvetlenül az ágy mellett, nagy volt az összhang. 15:07-kor nézett fel hozzám először, de akkor még nem értettem, mit akar, mert félálomban voltam, így aztán visszaaludtam. 15:20-kor felült a kosárban, beleszuszogott a fülembe, az arcomba, böködött a hideg, nedves orrával, sőt még ficánkolni is nekiáll. Ekkor már érthető volt az üzenet: 15:00 az ebédideje, és ha pontban akkor nem kap ebédet, válogatott módszerekkel igyekszik a megfelelő cselekvésre ösztönözni engem.
Tegnap egyébként a reggeli séta során nagyon aranyosat produkált. Szakadt az eső, ő meg egy elázott csatornafedélen elcsúszott. Nekem nem tűnt fel, mert kicsivel mögöttem jött, nem láttam, mit csinál, csak az tűnt fel, hogy elakadt a póráz. Hátranéztem, és azt láttam, hogy Liza seggre ült, de már pattant is fel, ahogy meglátta, hogy észrevettem, és nem is hagyta, hogy megsimogassam a beütött hátsó fertályát, hanem előrerohant, és egy fél utcán át húzott, mintha mi sem történt volna. Nem akarta, hogy csorba essen a tekintélyén :) Elvégre egy olyan tiszteletre méltó nénike, mint amilyen ő, nem ülhet seggre csak úgy holmi csúszós csatornafedelek miatt. (Ezek a fedelek nagyon jók egyébként, jól elkorcsolyáztam rajtuk én is.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése