Réka

Tegnap, hónapok óta, sőt talán idén először, találkoztunk végre. Elkísértem a suliba, ahol is a hetek óta húzódó Erasmus ügyintézés utolsó lépését kellett volna megtennie, de kiderült, hogy az utolsón kívül még van két másik utolsó, de az már tényleg az utolsó, igaz, csak pénteken lehet elintézni. Csodálom, hogy még nem káromkodik nagyon csúnyán, én ilyenkor már vérben forgó szemekkel szoktam tervezgetni, mit fogok csinálni az Erasmus koordinátorokkal és a TO-val. Ő viszont nem fog agyvérzést kapni fiatalon. (Na jó, reméljük, azt azért én sem.)

Miután kiderült, hogy még mindig messze a meccs vége, betértünk a suli közelében található diszkontba, ahol nagyon olcsón árulnak csokit, tisztítószereket meg egyéb katetgóriákba sorolható termékeket, amik között sok a kínai bóvli. Végigjártuk, de mivel fagyasztójuk és fagyijuk nincs, átmentünk az egy sarokra található élelmiszerboltba, és onnan akasztottunk végre jégkrémet. Meghívni nem hagyta magát, így mindketten magunknak szereztük be. Hazasétáltunk, közben beszélgettünk még egyet, és teljesen feldobódtam tőle. Egyébként megdöbbentő számomra, mennyire hasonlít az anyukájára, egyre inkább olyan lesz, mint ő volt. Jó, persze én is egyre inkább olyan leszek, mint anyu, de ezt máson látni sokkal döbbenetesebb. Megbeszéltük, hogy sűrűbbre vesszük a találkozásokat, bár az is tény, hogy ezt az elmúlt két évben kb. háromszor fogadtuk meg, aztán tartunk, ahol tartunk. De tényleg jó lenne kicsit gyakrabban beszélgetni. Mégiscsak a legrégebbi barátnőm, két és fél hónapos korom óta ismerem :)