Múzeum

Tegnap elmentünk megnézni a 20 ruha Európa számára című kiállítást - megint. Náray Tamás volt a tárlatvezető, aki hozott magával egy színésznőt is, hogy felolvassa az adott részleteket, amikhez a ruhák készültek. A tárlatvezetés nagyon jó volt, látszik, hogy Náray nem véletlenül lett híres és elismert. Nyilván kicsit beképzelt a sikereitől, meg nem könnyű eleinte a magas hangja, de szépen bele lehet rázódni :) Ráadásul egyik kedvenc írónője Szabó Magda, akiről még sztorit is mesélt. Amúgy mindenről és mindenkiről rengeteg sztorit adott elő, és mindezt nagyon jó humorral. A végén volt gitározás (jó, az elején is, de a végén már bemutatták a hölgyet, és Náray nem hagyott lelépni senkit az előadásról) meg limonádézás is. Gondolkodtam, hogy kérjek-e autogramot, de végül nem kértem. Úgy éreztem, nem azért jön el egy múzeumba ingyen tárlatot vezetni, hogy aztán 23 éves fruskák odaálljanak elé egy darab papírral, hogy írná le ide a nevét. Nagyon kedves volt és közvetlen, és lehetett vele bájologni is, én úgy néztem, vadidegeneknek is, de én meg ebben nem vagyok jó, és nem éreztem úgy, hogy körbe kéne csodálni. Úgyhogy megittam a limonádét, majd elköszöntünk tőle és a színésznőtől (aki Debreczeni Márta, hátha valaki ismeri), és hazajöttünk. A lábam szétment az összesen mintegy 4 óra gyaloglástól ill. egy helyben ácsorgástól a jó kis nyári papucsomban, úgyhogy itthon jól kiveszekedtük magunkat Tomival, majd megmasszírozta a lábamat és a vállamat is (amit meg a táskám tört le), úgyhogy mára egészen emberi formát sikerült ölteni.



(Debreczeni Mártáról nincs egy normális kép a neten, rossz képpel meg nem égetném.)