Fog...

Megint bulis éjszakám volt. 0:40-kor kerültem ágyba, és egészen 1:14-ig félálomban is voltam, akkor azonban elviselhetetlenné vált a fájdalom. Még este a szájvizes öblögetéstől elmúlt a bölcsességfogam fájása, vagyis nem elmúlt, hanem átköltözött egy másik fogamba. Szóval 1:14-kor szépen kiballagtam a konyhába, mintegy öt perc megfeszített munkával kierőlködtem négy darab jégkockát a tartójából, konyharuhába csavartam, majd ezzel az arcom alatt elaludtam. Legközelebb 3:47-kor ébredtem arra, hogy rohadtul fáj, és jeget kell cserélni, még meg is örültem neki, mekkora jó, hogy csak két és fél óránként fogok most kelni, mert akkor a következő kelésem negyed 7-kor van, az meg a tervezett 7-es keléshez képest nem is olyan vad. Aha. Legközelebb 4:44-kor hoztam jeget, aztán 5:21-kor, végül 6:21-kor, majd 7-kor felkeltem az órára. El lehet képzelni, mennyire vagyok friss, és mennyire van elegem. A leggyönyörűbb az egészben, hogy alapjában véve annyira nem is fáj, inkább kicsit zsibbad, de amint vízszintesbe rakom magam, úgy kezd nyilallni, hogy konkrétan az agyamban is érzem. Ez nem igazság. De azért most, hogy valami kavicsszerű kijött az öblögetéskor a nyomi bölcsességfogamból, és az már nem fáj, bízom benne, hogy ma nem vagdalják össze a számat. Adjanak egy fájdalomcsillapítót, vagy javasoljanak valami tuti szájvizet, aztán felejtsük el egymást, én azt javaslom. Majd fél 6-kor meglátjuk, az orvos mit javasol.