Van, ami sosem változik: TO
Joci kétségbeesetten kérte a facebookon, hogy valaki vigyen el neki két papírt A pontból B pontba, illetve C pontból D pontba, mert ő külföldön van, viszont ez meg rohadt sürgős. Még pénteken reggel kérte, de mire elolvastam, addigra már esélytelen volt, hogy a TO zárása előtt elintézzem a dolgot, ezért felajánlottam, hogy ma elintézem neki. Gondoltam, egy füst alatt elintézem a saját TO-s dolgaimat is, hát ez nem jött össze. Az órám után elsétáltam az egyetemre, ahol Elvirához a következő szöveggel állítottam be: "Jó napot kívánok! D. J. kérte, hogy jöjjek be önhöz, mert van itt egy papírja, amit le kellene adnom a TO-n, de azt nem tudom, pontosan milyen papír, vagy erről ön tud-e, mert ezt már nem sikerült megbeszélnünk.", és vártam, hogy elkezd üvölteni, esetleg megver, amilyen kedves hölgy ő. De nem. Mondjuk baromi furán nézett rám, de aztán odasétált a kis pigeon hole-okhoz (nem egészen azok, de most mindegy), és kivette onnan Joci papírját. Nagyon hálásan köszöntem a kedves segítségét, majd összeszedtem a másik papírt is, aztán átmentem a TO-ra.
Próbáltam kitalálni, mikor vannak ezek nyitva, mert az ajtó be volt csukva, és gondoltam, nem török rájuk mindjárt, hanem előbb megnézem, van-e félfogadás. Ez persze nem volt kiírva, csak az, hogy a köztársasági ösztöndíj hiánypótlása hétfőn 13 órától van. Mivel az ilyen egyéb ügyek intézési ideje gyakran nem esik egybe a félfogadási idővel, utóbbira meg sehol semmi nem utalt, hát bekopogtam, majd megpróbáltam benyitni. Az ajtó kulcsra volt zárva. Ezen eléggé elcsodálkoztam, mert nem egyszer voltam már TO-n hétfőn délelőtt, úgyhogy meg is kérdeztem az indexes lányt az előtérben, hogy mit tud erről. Mondta, hogy ő azt látta kiírva, hogy a hiánypótlás 13 órától van. Mondtam, azt én is látom, de akkor ezek szerint egyéb infót ő sem tud.
Ekkor tűnt fel a színen a rendkívül feldúlt Kati egy hallgatóval a nyomában, aki az indexét próbálta Kati kezébe nyomkodni. Kati kinyitotta az ajtót a kis kulcsával, mire én odaléptem hozzá, és mondtam, hogy egy kérelmet szeretnék leadni egy csoporttársamnak.
Kati: És miért nem ügyfélfogadási időben jön?
Én: Mert azt hittem, úgy van ügyfélfogadási idő, mint szorgalmi időszakban.
(Közben bemegyünk az irodába.)
Kati: Hétfőn délután van félfogadás. Már tíz éve. (Hatásszünet.) TÍZ éve. (Közben kitépi a kezemből a papírt.)
(Erre nem reagáltam semmit, nem állok le vele kötözködni, hogy akkor én vajon miért voltam nála 4 és fél év alatt legalább négyszer hétfőn délelőtt 10 körül, mert látszik a fején, hogy teljesen felesleges. Amúgy meg már nézegeti a nyilatkozatot.)
Én: A nyilatkozatot Edinának kéne adnom, mert a hallgató nem német szakos, hanem amerikanisztikás.
Kati (rám rivall): Akkor miért nekem adja?
Én: Nem önnek akartam adni, de ön jött.
Kati: MIIII? Nem hallok egy szót sem!
(Bocs, majd elsorvad az agyam, úgy fáj a fogam, ez a maximum hangerőm jelenleg. Ekkor hozzám vágja a papírt. Átmegyek Edinához, aki döbbenten néz rám.)
Én: Jó napot kívánok, egy kérelmet hoztam egy csoporttársam nevében.
Edina: És miért nem délután hozza?
Én: Mert azt hittem, most van félfogadás, de... (mondanám, hogy visszajövök szívesen délután, de ciccegve-caccogva elveszi a kérelmet)
Edina: MIII? Mi ennek az előfeltétele? (Kis fehér könyvben lapozgat.) Összevissza írta az egészet. (Azért elteszi a nyomorult kérelmet.) Mondja meg a Józsefnek, hogy legközelebb jó lenne, ha személyesen jönne be!
Én: Jött volna most is, csak külföldön van.
Edina (vállrándítás kíséretében): Nem kell vizsgaidőszakban utazgatni.
(Majd kikísér.)
Hát az agyam elszáll. Először is nehogy már a TO-s néni határozza meg, kinek mikor lehet külföldre menni! Nyilván Joci hibázott, mert miért nem adta le még elutazás előtt a nyamvadt kérvényt, de nyilván azért nem, mert kellett neki ehhez két-három aláírás, és nyilván adott napokon van csak bent a két-három ember, és nyilván az adott napok pont beleesnek abba az időszakba, amikor Joci nem tartózkodik itthon. Aztán meg ezt a paraszt hozzáállást igazán el lehetne már felejteni. Most vagy mondja azt, hogy nem tud most velem foglalkozni, elcsesztem, nem jól tudom, délután vannak, jöjjek délután, és akkor jövök délután, vagy vegye el emberbaráti szeretetből, de egyik esetben se beszéljen már úgy velem, mintha a seggéből rángatott volna elő! Tényleg nagyon szívesen eljöttem volna, és visszamentem volna délután, mert képes vagyok felfogni, hogy délelőtt nincs TO (bár erősen kétlem, hogy ez már tíz éve így lenne). Egyébként meg ha már úgy dönt, hogy elveszi a papírt, ne csináljunk már királydrámát abból a mintegy három másodperces műveletből, hogy kiveszi a kezemből, majd leteszi az asztalára!
Ezek után Ricsi meg a csaj a PPK-n lehetett akármilyen kedves, jól feldúlva értem haza azzal a konklúzióval, hogy én gyűlölöm ezt az egyetemet, és mennyire jó, hogy már semmi dolgom velük. (Ami nem igaz, legalább egy órát fogok szaladgálni még magam miatt is, többek között a TO-ra is megyek még, már alig várom.) Pozitív viszont, hogy legalább Joci hivatalos ügyei sínen vannak, ő meg megnyugodhat.
Próbáltam kitalálni, mikor vannak ezek nyitva, mert az ajtó be volt csukva, és gondoltam, nem török rájuk mindjárt, hanem előbb megnézem, van-e félfogadás. Ez persze nem volt kiírva, csak az, hogy a köztársasági ösztöndíj hiánypótlása hétfőn 13 órától van. Mivel az ilyen egyéb ügyek intézési ideje gyakran nem esik egybe a félfogadási idővel, utóbbira meg sehol semmi nem utalt, hát bekopogtam, majd megpróbáltam benyitni. Az ajtó kulcsra volt zárva. Ezen eléggé elcsodálkoztam, mert nem egyszer voltam már TO-n hétfőn délelőtt, úgyhogy meg is kérdeztem az indexes lányt az előtérben, hogy mit tud erről. Mondta, hogy ő azt látta kiírva, hogy a hiánypótlás 13 órától van. Mondtam, azt én is látom, de akkor ezek szerint egyéb infót ő sem tud.
Ekkor tűnt fel a színen a rendkívül feldúlt Kati egy hallgatóval a nyomában, aki az indexét próbálta Kati kezébe nyomkodni. Kati kinyitotta az ajtót a kis kulcsával, mire én odaléptem hozzá, és mondtam, hogy egy kérelmet szeretnék leadni egy csoporttársamnak.
Kati: És miért nem ügyfélfogadási időben jön?
Én: Mert azt hittem, úgy van ügyfélfogadási idő, mint szorgalmi időszakban.
(Közben bemegyünk az irodába.)
Kati: Hétfőn délután van félfogadás. Már tíz éve. (Hatásszünet.) TÍZ éve. (Közben kitépi a kezemből a papírt.)
(Erre nem reagáltam semmit, nem állok le vele kötözködni, hogy akkor én vajon miért voltam nála 4 és fél év alatt legalább négyszer hétfőn délelőtt 10 körül, mert látszik a fején, hogy teljesen felesleges. Amúgy meg már nézegeti a nyilatkozatot.)
Én: A nyilatkozatot Edinának kéne adnom, mert a hallgató nem német szakos, hanem amerikanisztikás.
Kati (rám rivall): Akkor miért nekem adja?
Én: Nem önnek akartam adni, de ön jött.
Kati: MIIII? Nem hallok egy szót sem!
(Bocs, majd elsorvad az agyam, úgy fáj a fogam, ez a maximum hangerőm jelenleg. Ekkor hozzám vágja a papírt. Átmegyek Edinához, aki döbbenten néz rám.)
Én: Jó napot kívánok, egy kérelmet hoztam egy csoporttársam nevében.
Edina: És miért nem délután hozza?
Én: Mert azt hittem, most van félfogadás, de... (mondanám, hogy visszajövök szívesen délután, de ciccegve-caccogva elveszi a kérelmet)
Edina: MIII? Mi ennek az előfeltétele? (Kis fehér könyvben lapozgat.) Összevissza írta az egészet. (Azért elteszi a nyomorult kérelmet.) Mondja meg a Józsefnek, hogy legközelebb jó lenne, ha személyesen jönne be!
Én: Jött volna most is, csak külföldön van.
Edina (vállrándítás kíséretében): Nem kell vizsgaidőszakban utazgatni.
(Majd kikísér.)
Hát az agyam elszáll. Először is nehogy már a TO-s néni határozza meg, kinek mikor lehet külföldre menni! Nyilván Joci hibázott, mert miért nem adta le még elutazás előtt a nyamvadt kérvényt, de nyilván azért nem, mert kellett neki ehhez két-három aláírás, és nyilván adott napokon van csak bent a két-három ember, és nyilván az adott napok pont beleesnek abba az időszakba, amikor Joci nem tartózkodik itthon. Aztán meg ezt a paraszt hozzáállást igazán el lehetne már felejteni. Most vagy mondja azt, hogy nem tud most velem foglalkozni, elcsesztem, nem jól tudom, délután vannak, jöjjek délután, és akkor jövök délután, vagy vegye el emberbaráti szeretetből, de egyik esetben se beszéljen már úgy velem, mintha a seggéből rángatott volna elő! Tényleg nagyon szívesen eljöttem volna, és visszamentem volna délután, mert képes vagyok felfogni, hogy délelőtt nincs TO (bár erősen kétlem, hogy ez már tíz éve így lenne). Egyébként meg ha már úgy dönt, hogy elveszi a papírt, ne csináljunk már királydrámát abból a mintegy három másodperces műveletből, hogy kiveszi a kezemből, majd leteszi az asztalára!
Ezek után Ricsi meg a csaj a PPK-n lehetett akármilyen kedves, jól feldúlva értem haza azzal a konklúzióval, hogy én gyűlölöm ezt az egyetemet, és mennyire jó, hogy már semmi dolgom velük. (Ami nem igaz, legalább egy órát fogok szaladgálni még magam miatt is, többek között a TO-ra is megyek még, már alig várom.) Pozitív viszont, hogy legalább Joci hivatalos ügyei sínen vannak, ő meg megnyugodhat.
A TO hétfőn tényleg 13-16-ig van. És a Joci sem tökéletes. De az tény, hogy utálok minden TO-s ügyintézési napot, amin valaha részt vettem.
VálaszTörlésGondolom, nekem mindig valami különleges időszakban sikerült odamenni, mert nem egyszer indítottam náluk a napot kb. 10-kor. Nem hiszem amúgy, hogy ez Joci hibája, utána mondta, hogy direkt megkérdezte Edinát, leadhatja-e azt a papírt más is, mire azt a választ kapta, hogy persze. Most akkor még mit akarnak?
VálaszTörlés