Belvárosi túra

Az esetek többségében azt látom bizonyítottnak, hogy nagyon jól tájékozódom, hirtelen kifejlődött ez a képességem. Ritkán tévedek el. Nagyon kedves emlék, amikor Bodri két-három éve az erdő közepén röhögni akart azon, hogy a nők nem tudnak tájékozódni, ezért az orrom alá tartotta a térképet, és kárörvendő vigyorral az arcán megkérdezte, hol vagyunk most, én meg megmutattam. Az az arckifejezés, amikor koppant… Priceless. (Itt jegyzem meg, hogy simán zavarba tudott volna hozni, ha ügyesebb, és nem egy durván éles kanyar után öt perccel teszi fel a kérdést, hanem még előtte. Akkor tippelni kellett volna.)

Szóval gondoltam, ügyes vagyok már tájékozódásból, ezért megkockáztatom, hogy a suliból fénymásolás után nem a Kossuth Lajos utcán megyek a Ferenciekre, hanem a mellékutcákon át, hogy lássak sok szép épületet, és csend legyen. Kb. fél órát sétáltam öt perc helyett. A Károlyi Mihály utcán balra fordultam, aztán lefordultam róla, és a Szabadság hídnál kötöttem ki. Ekkor visszafelé indultam, végigjártam a Váci utcát, aztán végre eljutottam az Egyetemi Könyvtárhoz, ahol is kiderült számomra, hogy ha a Károlyin jobbra fordulok, vagy legalább jobbra nézek, még kb. fél perc sétára lett volna a könyvtár.

Van még hova fejlődni.