Idős kutyával az élet

csupa izgalom.

Reggel megint bepisilt. Nagyon előzékenyen az előszobai szőnyegét választotta a tett színhelyéül, így nem kellett hosszú perceket vesztegetni a felmosásra. Csak felkaptam a szőnyeget, és bevágtam a kádba, aztán már rohantunk is le. Délután megint előadta ezt a műsorszámot a drága, ekkor kezdett aggódni érte Tomi. Megbeszéltük, hogy mégsem ma visszük el orvoshoz, mert ráérünk holnap is, és öt percen belül fogta magát a kutya, és véreset pisilt. Ekkor rohantunk vele az orvoshoz. Kapott egy vagon gyógyszert, levágták a körmét is bónuszként, és ismét megállapítottam, hogy jó ide járni: gond nélkül elhiszem nekik, hogy tényleg aggódnak a kutyámért, nem csak az a lényeg, hogy adjam már a sokezer forintot. Az orvos szép részletesen elmesélte, mit szeretne elérni a kutyánál, erre milyen gyógyszerek vannak, melyik miért jó, és ő melyiket javasolja. Többnyire az olcsóbbat javasolta, bár abból nagy adagot írt fel. Elvileg egy hónapig megint antibiotikumot szed a kutya, mellé még cápaporcpótlót meg öregedésgátlót (ez a legviccesebb, nagyon kíváncsi leszek rá), és bízunk benne, hogy nem fog újra begyulladni semmije. Igyekszem a gyógyszerekre rásegíteni agykontrollal is, bár sajnos újabban kiestem a ritmusból, és szinte mindig átzuhanok az alfán, vagyis még a programozás megkezdése előtt elalszom. Nagyon szeretném, ha nem kéne megműteni Lizát, és működne a fő program, amit még valamikor tavaly nyáron indítottam.

Az orvos egyébként megint eltátotta a száját, amikor megtudta, hogy Liza 15-16 év körül jár, de akár 17 is lehet. Azt mondta, senki nem tippelné ennyinek, nagyon jó formában van. Ez biztató.