Előszülinévnap

Szokták mondani, hogy alkalmat előre ünnepelni balszerencse, ez többször eszembe jutott a héten. Meg persze az is, hogy még soha semmi baj nem származott ebből, pedig párszor már előfordult, hogy pl. hétfőre vagy keddre eső szülinapot előző vasárnap ünnepeltünk.

Ma is előre ünnepeltünk, csak most nem a családdal. Andiék átjöttek, és megünnepeltük az ő névnapjukat meg az én szülinapomat. Tettük ezt beszélgetéssel, házi készítésű pizzával, valamint ajándékozással. Kaptam J. Anditól egy nagyon szép csokicsomagot, valamint egy jó kis logikai játékot. Utóbbinak az a lényege, hogy szedd szét, majd rakd össze. Szétszedtem, majd nem tudtam összerakni. Túlzottan nem lepett meg, mert az ilyen játékokhoz még mindig nem vagyok elég ügyes, de gondoltam, sok türelemmel csak sikerül. Talán negyed órát próbálgattam a dolgot, amikor Tomi azt mondta, ő összerakja. Odaadtam neki a hat darabot, hat kis hajót, és fél perc múlva már vissza is adta az összerakott formát. Na ez a különbség aközött, ha valakinek van jól fejlett matematikai logikája, meg aközött, ha valakinek nincs. De szét fogom szedni ezt a formát újra, és összerakom. Tuti. Rájövök. (Tulképp már rájöttem szétszedés közben, csak a kivitelezés bukott el.) K. Anditól egy könyvet kaptam: Rónay Györgytől az Élet-mozaikot. Andi talált benne egy mindkettőnkre jellemző részletet, ami a következő:

"Nagyvakáció

Mikor javában benne vagyok, mindig úgy gondolok egy-egy munka befejezésére, hogy utána jön majd a nagyvakáció: egy hosszú, napfényes vakáció, amikor az ember nem csinál semmit, vagy csak azt csinálja, amihez épp kedve támad.

Aztán, az utolsó percben, mindig közbejön valami, és a vakáció elmarad.

Sajnos, túl vagyunk a vakációk korán."

Egyébként a Születésnapnak kb. a felénél járok, ma már itthon is olvastam belőle, mert most kezd igazán izgalmassá válni. Jelenleg a történet mélypontján járunk érzésem szerint, nagyon szomorú az egész, de nagyon tanulságos. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége.

Tominak egyébként a napokban volt megint egy jó kis beszólása, amikor valami aggodalmamat ecseteltem: "Ez hülyeség, mint a Pókember." Olyan átéléssel adta elő, hogy azonnal könnyesre röhögtem magam.