Doktori és nyelviskola

Szerettem volna Livivel együtt indulni a suliba, és akkor még vagy negyed órát beszélgethettünk volna, de persze nem úgy alakult. Én azt hittem, minden együtt van már a doktori pakk leadásához, csak a jelentkezési lapon kell két rovatot kitölteni még. Hát nem. Diploma, nyelvvizsgák beszkennelése? Módosított kutatási terv kinyomtatása? Publikációs lista mind a három itemjének, melyek közül kettő szakdolgozat, megírása? Csekk befizetése? Bizonylat lefénymásolása? Két felbélyegzett válaszboríték mellékelése? Hát szóval, kicsit elszámítottam magam. Kettőre akartam beérni, mivel Livi kettőre ment, így viszont negyed háromkor indultam el itthonról, és akkor még bementem a postára is. Majdnem 3/4 volt, mire a suliba beértem, akkor még lefénymásoltam a bizonylatot, majd végre odaértem a doktori iroda elé. Na, mindössze hatan várakoztak, ami azon a folyosón hosszú tömött sornak tűnt, és mivel múltkor végigvártam egy ember leadási procedúráját, ami mintegy negyed órát vett igénybe, azzal a lendülettel sarkon is fordultam, és rohantam az órámra, amire koppra érkeztem meg.

A VIP bácsi meg van fázva, nekem meg kicsit lázadozott a gyomrom az egész órán át tartó, nonstop tüsszögés és orrfújás ellen. Azért túléltem. Óra után már indultam is Kelenföldre a másik órámra. Annyira olvastam a Zsófikát, hogy rossz irányba szálltam fel a metróra a Nyugatinál (!). Idejét se tudom, mikor tévedtem el utoljára a városban. Illetve de, emlékszem, mert az is nevezetes év, azon belül nevezetes esemény volt: 2004-ben történt. Jót mosolyogtam magamon. Ráadásul csak akkor tűnt fel, amikor megálltunk az első megállóban, és közölte nagy vidáman a férfi hangja, hogy Lehel tér. Felkaptam a fejem a mondat közepén. Milyen tér? Talán Arany János utca. De nem. Így aztán mentem még egyet, közben jót mosolyogtam magamon, majd átszálltam a jó metróra. Így is olyan sokkal 5 előtt érkeztem volna, hogy nem volt képem olyankor becsöngetni a céghez, úgyhogy leszálltam eggyel előbb, és az utolsó megállót sétáltam. Így is volt még 15 percem kezdésig, mire megérkeztem. Mi lesz, ha jövő héten nem tévesztem el az irányt? Mondtam is, hogy sajnálom, de másik óráról jövök, nem fogok tudni ennél később érkezni. Úgy tűnik, nem lesz belőle baj, lehet azt, hogy beülök a terembe, a csoport meg jön 5-kor.

Hazaérve azt az emilt találtam, hogy jövő héten vissza kell adni minden könyvet a könyvtárnak leltárra, és csak egy hónappal a leadás után kaphatom vissza ezeket, de nem baj, mert lefénymásolhatom ingyen, ami kell addig is. Hát, ettől kicsit lesápadtam elsőre. Nem hinném, hogy lesz nekem lelki erőm egy hónapra előre megtervezni négy csoport óráit. Az így első számolásra 29x90 perc összesen. Fénymásolni nem akarok, mert ha nem úgy alakul, ahogy kitalálom egy hónapra előre, akkor nagyon kellemetlen lesz, ha hirtelen elfogy a kezem alól az anyag. De már kitaláltam a megoldást, továbbra is készülhetek úgy, ahogy szoktam: utolsó pillanatban. Mondjuk tegnap délben megírtam a mai két 90 perces órám óratervét, fénymásoltam plusz anyagot meg minden, nagyon büszke is voltam magamra.

Holnap csak fél 9-kor kell kelni, tiszta Hawaii az eheti kevés alvás és két 6-kor kelés után. Szombaton is kelni kell, mert anyu jön 3/4 10-re a táskámért, hogy megmutathassa a tanfolyamon, milyen gyönyörűt csinált, de nem kizárt, hogy vissza fogok feküdni utána. Aludni kell, muszáj, nincs mese. Most is az ágy felé orientálódom inkább, mielőtt még éjszakába csúszna az ébrenlétem.