A kis hableány

Egészen kicsi korom óta megvolt kazettán a Disney-féle mese. Nagy vonalakban a lényeg: Ariel, vörös haj, happy end. Aztán egyszer találtam egy kazettát, amire szintén az volt írva, hogy A kis hableány. Mondtam is anyunak, milyen jó, hogy kétszer is megvan, ha az egyik tönkremegy, még mindig van másik. Erre ő felvilágosított arról, hogy amit én szoktam nézni, az gusztustalan Disney-mese, az meg, amit most találtam, az eredeti. Már pakoltam is be a lejátszóba a kazettát, a mese elkezdődött, én pedig elborzadva fedeztem fel, hogy a kis hableány se nem Ariel, se nem vörös, viszont Marina és szőke. Anyu azonnal hozzátette, hogy a végén ráadásul meg is hal. Ezen felháborodtam. Biztosított róla, hogy Andersen így írta meg a történetet, a hableány a végén inkább magát öli meg, nem a herceget, akit meg kéne ölnie, olvassam csak el az Andersen-kötetben, nézzem csak meg a mesében. Tüntetőleg kivettem a kazettát, visszatettem a helyére, a kötetnek pedig jó darabig a közelébe se mentem, annyira feldúlt ez az élmény. Aztán egyszer összeszedtem minden lelkierőmet (még mindig csak legfeljebb 9 éves voltam), megpróbáltam elolvasni a mesét, de olyan hosszú volt, és annyira untam az elejét, hogy ez nem jött össze, miközben a kötet összes többi meséjén túl voltam már vagy kétszer. Ekkor úgy döntöttem, megnézem már azt a kazettát, üsse kő. Előtte volt az Ellopták Jupiter fenekét, amit még félig-meddig meg lehetett nézni, mert többnyire volt kép, de A kis hableányra már kép nuku, csak a hang maradt: tönkrement a kazetta, valaki előttem biztosan sokszor megnézte valamelyik filmet (inkább előbbit, ami vígjáték). Azóta sem ismertem meg az eredeti történetet, annyit tudok róla, amit anyu akkor egyszer, baromi régen elmesélt. Így aztán ma kutatásba fogtam, és megpróbálom megtalálni valahol a neten. Az a tippem, hogy ez az 1973-as japán feldolgozás, és ha ez az, akkor fent van a youtube-on. Viszont belenéztem, és nekem úgy rémlik, Marina ennél a lánynál sokkal-sokkal szőkébb volt azon a régi felvételen. A megoldás az lesz, hogy legközelebb anyuéknál tíz percre odagyűlök a tévé elé, és próbálok legalább egy értékelhető képkockát csiholni a kazettából, hogy lássam, csak az emlékeimben olyan szőke ez a lány, vagy tényleg lyukra futottam. (Mellesleg a youtube-os film a feltöltője szerint 1975-ös, de ez lehet egyszerű tévedés is.) Szóval most nyomozásban vagyok, ismét.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk