Hogy valami vidámat is mondjak

Esik a hó. Nagyon-nagyon szeretem a havat, és nagyon-nagyon örültem, amikor megláttam, hogy egyes előrejelzések szerint legalább jövő péntekig fog havazni. Jövő hétvégén szánkózni akarok. Pontosabban csúszkázni. Veszünk popsitepsit a Tescóban háromszáz forintért, jól beöltözünk, és elmegyünk a Normafához, ahol elcsúszkálunk egy délutánt. Mondjuk Liza miatt lelkiismeret-furdalásom van már most is, mert pontosan tudja, mikor van hétvége, és ha akkor egyedül hagyjuk, nagyon elszomorodik. Még az is eszembe jutott, hogy esetleg átvihetnénk anyuékhoz vagy a Bakáts térre, mert akkor azért nem sértődik meg.

Amúgy meg nekem ezt jelentené a tél, ami most van, igaz, kicsit másként. November végén leesik a hó, és március elején-közepén olvad el, addig meg legalább két-háromnaponta havazik még egy kicsit. A tél ugyanis nem azt jelenti, hogy undorító, szürke idő van, és néha szakad egy kicsit az idő. Bármennyire is mondják mások, hogy mennyire unják már a havat, a tél bizony részben a hótól lesz tél. Egyébként is, én a magam részéről sokkal szívesebben veszek fel még egy pulcsit a kabátom alá, mint hogy megfőjön az agyam nyáron a 40 fokban. Ha én lennék az időjárás-felelős, a tél a fentebb vázolt módon működne, míg nyáron sosem lenne 28 foknál melegebb. És lenne ősz meg tavasz is, bizony.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai