Pozitívum

Tegnap eljött Blanka. Beszélgettünk, főztünk, Charlie Brownt és Sabrinát néztünk. Jól éreztük magunkat :)

 

Ma vettem egy szép táskát, ami Tominak ugyan nem tetszik, de nekem igen, és még az eladó is vérbeli kereskedő volt, plusz jó áron adta a táskát. Megtaláltam álmaim téli kabátját is, de csak egy darab volt belőle, nyilván nem az én méretemben, ezért kedden visszamegyek a boltba, mert akkor kapnak árut, és az egyik alkalmazott szerint jön ilyen kabát is. Nagyon-nagyon szeretném. Ezen kívül még egy csizmára meg mondjuk két nadrágra vágyom, és akkor kb. nyárig befogom ruhaügyben.

 

Dr. James írt, hogy elolvasta-kijavítgatta a szakdogámat. Leesett az állam, nem akartam elhinni. Nem gondoltam volna, hogy a lézeres szemműtét másnapján nekidurálja magát, és elolvas 62 oldalt. Pláne azok után, hogy van ismerősöm, aki ugyanezen a műtéten már átesett, és ő két-három hétig napszemüvegben közlekedett és nem olvashatott/tévézhetett. Mondjuk más kérdés, hogy vajon mennyire tartotta ezt be. Szóval most nagyon örülök, de rosszul érezném magam, ha valami baja lenne ettől az akciótól Dr. Jamesnek.

 

Támadt egy remek ötletem arra, hogy mivel is köszönhetném meg a tangyakot, és félig már meg is valósítottam. Szerintem tök jó, tisztára izgulok, hogy milyen lesz a vége.

 

Persze van azért negatívum is, mert én ilyen panaszkodós vagyok. Kimaradt ma a fénymásolás meg a diákigazolvány-érvényesítés, mert nem sikerült felébredni 8-kor, csak 10-kor, amikor éppen egy zuhanyozásnyi időm volt még addig, hogy ne késsek el se a kozmetikustól, se Nagyitól. Ez mondjuk nem nagy csoda, miután tegnap 18 órát üzemeltem az előző éjszakai 3 és fél óra alvásommal. Tulajdonképpen még most is borzasztó álmos vagyok. Mindenesetre a két napirendi pontot holnap elintézem. Van még 33 perc a napból, valamint egy oldal a próbafordításból, amit alapvetően mára ígértem. Ez még nem annyira gáz, de most le fogjuk vinni a kutyát Tomival, és amikor visszaérünk, kb. mínusz két perc lesz a napból. Ez persze mást sem jelent, mint azt, hogy ma sem alszom ki magam, hiszen legkésőbb reggel 9-kor kelni kell, hogy 1-re hazaérjek a németórámra. Úgy szép az élet, ha zajlik.