Álmomban

meghalt Hernádi Judit. Egy faluban élt, és a falu szélén álló templom virágágyásában láttam meg egy fejfát, amiről kiderült, hogy az övé. Még sírtam is, úgy sajnáltam szegényt, hogy ilyen fiatalon, ráadásul alig egy héttel azután, hogy megkapott valami komoly díjat. Ezek után valahogyan kiderült, hogy pont ott, a templomnál támadta meg egy vaddisznó, és egyikük sem élte túl az incidenst. Ekkora kicsit felháborodtam rajta, hogy hogy lehet valakit csak úgy elkaparni egy virágágyásba úgy, hogy pl. nem is látta rendőr a helyszínt, meg miért pont virágágyásba, miért nem szerveztek neki rendes temetést. Amikor ezen túltettem magam, kis logikai és időbeli csavarral máris a helyszínen voltam Tomival még Hernádi elkaparása előtt. Tomi helyszínelt. Letérdelt a földre, és puszta kézzel, marokkal pakolgatta a véres maradványokat két kupacba: "Ez Juci, ez a vaddisznó." Én teljesen elborzadtam, és rá is kiabáltam, hogy azok ott húscafatok meg belek, amiket ilyen lelkesen fogdos marokra. Ettől kicsit megilletődött, felállt, és mondta, hogy akkor inkább várjuk meg a rendőröket. Ezek után vártunk, míg megérkeztek a rendőrök, és én még sokszor a fejéhez vágtam, hogy hogy lehet ennyire kegyetlen, hogy puszta kézzel, tök közönyösen turkál emberek maradványaiban.