A minap

felhívtak valami biztosítótól, aminek a nevét nem is értettem elsőre, másodikra meg nem bírtam megjegyezni, és visszautasíthatatlan ajánlattal álltak elő. Ha minden hónapban befizetek kétezer forintot, akkor közlekedési balesetben bekövetkező halálom esetén 14 millió forintot kapok. Örülök, hogy ezt telefonon közölték, mert olyan széles vigyorra húzódott a szám, hogy jobb is, hogy nem látta a pasi, aki hívott. Eszembe jutott, mekkora üzlet ez: megkötöm a biztosítást, aztán elhunyok valami balesetben, és akkor anyuék eladják a lakást, hozzácsapják a 14 milliót, és csodaszép házuk lehet. Ezt anyunak is elmondtam, de azt mondta, ez neki nem igazán érné meg. (Azért nem Tomiról beszélek, mert jelen helyzetben nyilván anyu örökölne utánam. Tudom, a biztosításnál kedvezményezett van, de gondolom, egyelőre az is ő lenne. Vagy később is. Na igen, ennyire nem mélyedtem el a fantáziálásban.) Ja, ha nem patkolok el a balesetben, de azért kórházba kerülök, akkor napi 25 ezret fizetnek. Ennek elég kamuszaga van mondjuk, de kétségtelenül jól hangzik. Mondtam a második híváskor, hogy köszönöm, nem kérem. Kérdezik, miért. Mert azt találtam ki, basszus, mi köze hozzá.... De azért illedelmesen válaszoltam, hogy eddig elég kevés baleset érte a környezetemben található embereket, engem meg konkrétan egy sem, és remélem, ez esetleg így marad. Na de azt én nem tudhatom. Tényleg nem. De most mondjam azt, hogy szerintem hazudnak, és nem szeretnék havi kétezer forinttal támogatni valami bűnbandát? Na ugye. Ezért aztán mondtam, hogy ez legyen az én gondom, és elköszöntem. Mennyire utálom ezeket a hívásokat. Lenne kedvem egyszer feljelenteni valakit azért, mert úgy hívogatják mindenféle nyomi cégek a mobilszámomat, hogy én baromira nem adtam meg semmi ilyen jellegű szervezetnek, és nem is járultam hozzá, hogy felhasználják. Egyébként azt is meg akartam kérdezni, miért rejtett számról hívogatnak, de sajnos elfelejtettem. A következő ilyen esetnél megkérdezem. Tutira.