Kis színes

A varázsdobozom már teljesítette is az első programot. Igaz, a siker felemás, mert a program fele alakult csak úgy, ahogy kitaláltam, de én ettől még elégedett vagyok. Hajrá, varázsdoboz!

 

A szakdogát idén nem október közepén kell leadni, hanem november 16-án. Annyira megkönnyebbültem... Leírhatatlan. Kaptam ajándékba egy hónapot. Ettől talán abbahagyom végre a szorongást meg a pánikolást, és tudok végre haladni. A tanári szakdoga határideje november 20. Részben emiatt is mondta Tomi, hogy legyek szíves október 16-ra nyomtatáskész állapotba hozni a másik két szakdogát. Ez van most tervben. Persze kinyomtatni valszeg utolsó pillanatban fogom, mert az ilyen fontos dolgoknál még az utolsó utáni pillanatban is tudok találni olyat, amit gyorsan át kell írni. Tapasztalat. A fordítások tapasztalata.

 

A sztepp szünetel :( Mivel négyen maradtunk a csoportban, megszűnt a csoport :( Szerencsére bőven kaptunk alternatívát, mert nem szeretné a suli, ha másik sulit keresnénk. Őszintén szólva nekem pontosan ez volt az első reakcióm. Aztán átgondoltam, mit kínálnak a hétfő-szerdai óra helyett, és két olyan ajánlatuk is van, ami tetszik. Az egyik pénteken középhaladó óra (természetesen felzárkóztatás után, hiszen a középhaladótól személy szerint eléggé messze vagyok), a másik meg a vasárnapi versenyfelkészítő. Ez utóbbi a szintemnek megfelel, nem kötelez versenyen való részvételre (amihez nincs kedvem 3 szakdoga meg követhetetlenül sok államvizsga mellett, plusz nincs pénzem se a versenyhelyszínek megközelítésére), viszont nehezen fogom lenyomni a torkomon a vasárnap délelőtti időpontot. Majd nagyon igyekszem. Csak hát a vasárnap a lustizós délelőttös nap... 10 körül ébredünk, és aztán legalább délig még az ágyban fekve vitatjuk meg az élet nagy kérdéseit, esetleg tíz és dél között is alszunk egyet a biztonság kedvéért. Hát, hát... Meglátjuk, mi lesz. Pénteken odamegyek a suliba, és megdumáljuk a dolgot.

 

Ma nem voltam hastáncon. Helyette görcsölő hassal szenvedtem itthon. Király volt. Ennél királyabb már csak az lett volna, ha eljutok a táncra. Szerdán elmegyek. Remélem, akkor nem leszek rosszul.

 

Szerdán elmarad a legelső németes szakdolgozati szeminárium. Ez csak nekem, csak most egy lehetőség arra, hogy valami vázlatszerűt kreáljak jövő szerdára, meg valami konkrétabb tervet eszeljek ki a munkafolyamatokra. Ugyan nem mondta senki, hogy ez kell az első órára, de nem szeretnék lebőgni a témavezető előtt mindjárt első alkalommal.

 

Mindig megdöbbent, ha valakinek az önkritikája egyenlő a nullával. Ma is találkoztam egy ilyen esettel, és kb. két órán tartott a sokkhatás. Gondolkozom rajta, hogy esetleg finoman utalok rá, az illető túlértékeli magát, de végül is semmi közöm hozzá, meg ő röhögteti ki magát, nem én. Nem tudom, nem tudom... Mi legyen?

 

A jazztáncos srácot nem értem el se emilben, se telefonon, de Livivel tökösek vagyunk, ezért odamegyünk. Max. nem férünk be a csoportba. Erre felkészülve végignéztem a budapesti jazztánc kínálatot, és egészen jó. Sok iskola, sok időpont, sok tanár. Lehet bőven válogatni :) Azért első körben remélem, bejön ez a holnapi óra.

 

Vicces cikkcímet találtam a napokban. "Egyre több a lőfegyverrel elkövetett baleset." Ez,kérem, a sírva röhögős kategória.

 

Írni kéne a kiadónak. Anyu szerint nem gáz, én meg nem tudom. Jajj, jajj. Mi legyen?

 

Nem tudom, írjak-e a babákról. Nagyon szeretnék, mert tündériek, imádnivalóak, és csodálatosan jó testvérek lesznek, de szeretném mindezt képpel illusztrálni, és itt van a baj. Belebotlottam egy-két blogba mostanában, ahonnan leszedtek képeket, és visszaéltek velük. Pl. volt olyan, akinek a kisbabájáról kirakott valaki egy blogról szedett képet, és úgy írt róla, mintha a saját gyereke lenne. És ők azért mégsem az én gyerekeim, csak a nagynénjük vagyok, és nagyon nem örülnék, ha tőlem lopnának róluk képet. És valamiért nem számít, hogy az anyukájuk is tesz fel a saját blogjára képeket róluk. Ez már ránézésre sem logikus, de akkor is ez van. Na mindegy, még eldöntöm, hogy legyen.