Indul az év...

... Ez abból látszik többek között, hogy megint elő kell vennem a naptáramat, mert úgy érzem, ennyi programot már alig tudok fejben tartani.

 

Hiányoznak a gimis évek. Ez tiszta perverz, ha azt nézzük, hogy nem voltam jóban az osztálytársaimmal, nem szerettek, és 8. óta egyetlen barátnőm sem volt ott. És mégis. A boldog békeidők, amikor 3 oldalból írtunk nagydogát! A boldog békeidők, mikor sosem kellett stresszelni semmin! A boldog békeidők, amikor az iskola utáni kötelező plusz elfoglaltság a fél-egy óra leckeírás volt! A boldog békeidők, amikor a karácsony karácsony lehetett, és fel sem merült az emberben, hogy hupsz, most tulképp tanulni kéne! Azért azt hiszem, ezt a tanári motivációs eszköztáramból majd kihagyom, én is mindig hánytam attól, aki azzal érvelt, hogy bezzeg az egyetem majd milyen szar lesz meg nehéz. Mert ugye minden relatív... Akkor az volt nehéz, most meg ez. És éppen ezért most oda vágyom vissza, mert az most már a boldog békeidő.

 

Elhatároztam, hogy megveszem a Bravo valamelyik számát. Csak azért, mert régen mindig megvettem. Talán 3 vagy 4 évig is. Mindig. Mind a 300 forint zsebpénzemet erre költöttem el. Úgy vártam a legújabb szám megjelenését, mint a messiást. Így aztán el is ballagtam egy újságoshoz, és ott kezembe vettem a Bravo legújabb számát. Úgy kezdődött, hogy a címlapfotón meg az ajánlóban szereplő hat sztár közül egynek hallottam már a nevét, a többinél se kép, se hang. Aztán belelapoztam, és kiderült, hogy egy rovat sincs már meg, amit annak idején szerettem. És végül nem vettem meg. Mert minek. Ez nem nosztalgia így. Le kéne már szedni a padlásról a régi játékaimmal együtt az újságjaimat, és egy régi Barvót át kéne lapozni. Na, az nosztalgia lenne. Teljesen 13 évesnek érezném magam megint.

 

Egyébként a régi kedvenc reklámtól is egy pillanatra 13 évesnek éreztem magam. Nagyon vágytam egyszer csókra az esőben, meg azt hittem, hogy mi is ilyen romantikus pár vagyunk a barátommal. Az elsővel, akinek nagyon örültem, mert végre nem mondogathatták már korábban emlegetett osztálytársaim, hogy nekem sosem lesz senkim. (Visszanézve egyébként röhej, ráértem volna a szerelmi életem elkezdésével 16-17 éves koromig, akkor se lett volna semmi.) Persze sosem kaptam esőben csókot (mondjuk azóta sem), és leginkább béna pár voltunk, romantikus semmiképpen.

 

Emlékszem, milyen rossz volt nekem, amikor egyszer meglátogatott (vidéken élt), itt volt két napig, és amikor elindult haza, mondta, hogy adjak pénzt, mert neki nincs kerete buszjegyre. Emlékszem, mennyire szíven ütött a dolog. Éreztem, hogy nem nekem kellene finanszíroznom a hazaútját, és azt is éreztem, hogy szólhatott volna erről még azelőtt, hogy feljött Pestre. És akkor odaadtam a teljes zsebpénzemet, plusz még a megtakarítottból is el kellett vennem, mert annyiba került a hazaútja, és így nem maradt pénzem a Bravóra, és nagyon el voltam keseredve. Hát igen, érdekes történet ez. Jól szemlélteti, miért nem kell 13 évesen ilyen kapcsolatokba bonyolódni. Van ennél jobb példám is, de azt kevesen ismerik, és ez így is marad.

 

És ha már a kedvencek történeténél tartunk, az új kedvenccel az egyetem első vagy második félévében találkoztam, amikor Kövecses órájára kellett home assignmentet gyártani. A feladat az volt, hogy keressünk olyan reklámokat, amikben metaforát vélünk felfedezni, és elemezzük az adott metaforát. Már nem emlékszem, mit írtam erről a reklámról, de azt gyanítom, most már mást írnék. Meg már nem is érzem ezt annyira jó példának a metaforára, és bár ezt akkor is éreztem, nem találtam jobbat, plusz magyar nyelvűt nem lehetett választani. Nekem meg van a bbc meg a cnn, amely csatornák kizárólag magukat reklámozzák rendkívül fantáziadús módon: ekkor és ekkor ez és ez a műsor lesz, nézzed! Megjegyzem, inkább ez, mint fél óra kakilós kiskölök meg egyéb gagyiságok.

 

Ma kellett volna visszavinnem egy stóc könyvet a könyvtárba. Nem tettem. Ez részben összefügg a hasgörccsel, ami miatt a délután egy részét szenvedéssel, másik részét alvással töltöttem. Holnap visszaviszem őket, aztán hazahozom megint. Meg kell hosszabbítani a kölcsönzést, mert sajnos nem jutottam velük semmire :$