Livi and more :P

Múlt hétfőn találkoztunk Livivel. Úgy volt, hogy majd kávézunk az Alexandrában, de ez persze befuccsolt, mivel pünkösd örömére nem nyitott ki az Alexandra, mily meglepő. Nem baj, szétszórtak vagyunk kicsit :) A Costában kötöttünk ki, ahol a kiszolgálás lassú és vicces. A kávét még mindig nem szeretem :) Viszont nagyon jót beszélgettünk. Négy órán át voltunk ott, és szerintem bőven lett volna még mit mondani mindkettőnknek, csak rájöttem 3/4 9-kor, hogy hopp, reggel 10-kor vizsga, és még kb. semmit nem csináltam az anyaggal. Úgyhogy hazaballagtunk. Majd találkozzunk még :)

 

Persze a hazaérés után sem sokat foglalkoztam már a vizsgatémámmal (buddhizmus), mert úgy voltam vele, most már mindegy. Aztán reggel mégis olvasgattam még egy kicsit. A bácsi nagyon szimpatikus volt, igazán, öröm volt vele beszélgetni. Nagyon okos bácsi. Neki nem volt akkora élmény velem beszélgetni, mert hát szeretett volna filozófus létére egy filozófia vizsgán filozófiai szaknyelvet hallani, és nem hallott. Tökre szégyelltem magam miatta, dehát ez már így alakult, a filozófia nyelvén nem tudok. Mikor már úgy láttam az arcán, hogy mindjárt kivág a francba, megkérdezte, milyen szakos vagyok. És akkor megnyugodott. És elmondta, amit amúgy is tudtam, hogy jó az, amit mondok, csak az nem jó, ahogy mondom. És akkor négyest adott. Én meg nagyon hálás vagyok neki, és mivel az előttem felelő is hasonlót adott elő, mint én, csak remélni tudom, hogy a maradék 8 emberből volt legalább egy filozófia szakos, aki tudott neki normálisan prezentálni. Szegény.

 

Tomi szerint elvetemülten gyűlölöm azt a valakit. Ráadásul, azért, aki. Ez hülyeség. Nem elvetemülten és nem gyűlölöm. Nagyon nehezen viselem, ellenszenves, a szőr feláll tőle a hátamon, stb. De nem gyűlölöm elvetemülten. És nem azért, aki. Azért, amiket művel. Nem baj, nemsokára már mondhatom, hogy sosem hallok róla többet. Nagyon hálás leszek akkor. Addig meg minden alkalommal, amikor látom, hisztiroham fog el. Ezt persze magamban tartom. Azt hiszem, rettentő nehezen viselem a sötétségnek ezt a fokát. Meg azt, amikor valakinek velem szemben kisebbségi komplexusa van, mert nincs rá oka. És frusztrál az is, hogy ő elvan, mint a befőtt, és fogalma nincs, mi megy a háta mögött, én meg tudom, és persze nem mondom el, mert akkor még a hülye is én leszek a végén, az meg kinek hiányzik. És ezért utálom azt a másik illetőt, mert ilyen helyzetbe hoz. Róla sem akarok hallani többet. Grrr. A hideg ráz tőlük.