Június 7.

Múlt hétvégén voltunk otthon, és úgy tűnik, Liza végleg átköltözött most már. Vasárnap vittük magunkkal látogatóba, és nem is akart ott maradni. Persze azért a kaja meg a Godzilla-méretű kullancsa kiszedése ellen nem tiltakozott. Érdekkutya :)

 

Vasárnap elmentünk a Duna Plázába is, ahol megtekintettük a Mackó Fesztivált. Egy csomó édes plüssmackót mutogattak vitrinekben, némelyikről ismertetőt is kiraktak. Volt köztük 50 és 80 éves mackó is. Rengeteg képet csináltunk (eleinte én, de aztán nem bírták az idegeim Tomi profi gépét, aminél nem elég vakut ki- és bekapcsolni meg kattintani, hanem még egy csomó szuper funkciót is használni kell, hogy nézhető kép legyen az eredmény). Mindezt azért, mert anyu nem jött el, és szeretném, ha ennek ellenére ő is látná a kiállítást. Természetesen ma nem vittem haza neki CD-n, dehát ez kit lep meg... Hátha jövő szombaton már sikerrel járok.

 

Lezuhant egy gép :( És volt rajta 228 ember, közülük 4+1 magyar. Amúgy szerintem elég ronda volt, hogy még régen nem lehetett tudni, mi történt, még egyetlen darab roncsot nem találtak, amikor már megjelentek a nekrológok az interneten, hogy Eithne Walls milyen jó szteppes VOLT, és Gallasz József milyen fontos VOLT a hazai zenei életben, plusz a komlói kisfiú iskolaigazgatója már könnyes szemmel nyilatkozott, hogy ez milyen szörnyű, hogy fog hiányozni a kisgyerek, és milyen nehezen dolgozzák fel a diáktársak a tragédiát. Mert persze megosztották velük. Mindjárt kedd reggel, amikor hétfőn tűnt el a gép. Mégis mit mondtak volna, ha előkerül, és kiderül, hogy túlélték ezek az emberek? Bocs, gyerekek, nem is halt meg az osztálytársatok? Ehh. Egyébként szórakoztató a fórumokat olvasgatni, ennyi ostoba ember nem sok egyéb helyen gyűlik össze, mint ezeken. Az egyik okos elmesélte, hogy terroristák elrabolták a gépet, és bevitték a radarok alá, és most röhögnek a markukba. Most jön a poén. Nyilván ez az igazság, hiszen mindenki látott már ilyet filmen. Nem is tudtam hirtelen, hogy ezen inkább sírni érdemes, vagy nevetni. Mindenesetre sajnálom az utasokat, a személyzetet és a hozzátartozókat is :(

 

Tételeket kidolgozni nagy móka. Mindenki másként képzeli el ennek menetét. Van, akinek a tanára odaad negyven tételből kb. húszat kidolgozva, a maradék témákat a diák megcsinálja, aztn együtt megnézzük, mennyi hiba van benne, és tartalmilag megfelel-e. Aztán van, aki a kilenc tételből megcsinál egy hét alatt ötöt, és megkérdezi, kell-e még bele valami, illetőleg jó-e nyelvileg. Van olyan is, aki nem dolgozza ki a tételeket, mert megfigyelte, hogy a szóbeli mintákban az összes tétel előjön, ezért abban bízik, hogy ezek átbeszélése esetén már nem érheti baj. (Én meg nem dogoztam ki egyet sem, mert nem volt kedvem, és úgy voltam vele, az összes témáról olyan sokszor beszéltünk órákon, hogy nem lehet baj. Nem is lett. Ezekkel a diákokkal sem lesz, felkészülési metódustól függetlenül.) Végül van, aki szeretné, ha én dolgoznám ki a tételeit, és megró, hogy nem haladunk elég gyorsan a kidolgozással. Hát igen, ez is egy módszer. Mondjuk nekem kevésbé tetszik, dehát ez mindegy is.

 

Ma volt a szavazás. Tegnap jöttem rá, hogy lesz ilyen, és egy darabig úgy voltam vele, hogy nem megyek el, mert 1. nem nagyon érdekel engem ez az EP-kérdés, 2. nem nagyon számít, elmegyek-e, úgyis az lesz az eredmény, ami végül is lett. De aztán csak elmentem. Sok felnőttől hallottam gyerekként, hogy a szavazati JOG az ugye jog, és aki nem él vele, az egy hülye. Úgyhogy én inkább éltem vele. Hát, legalább az én voksom is benne volt az urnában. Egyébként szép, szép az x százalékos győzelem, attól lesz kicsit cikibb, ha megnézzük, hogy 35%-nak az x százaléka az a győzelem. Mondjuk nyilván a veszteség is kicsit cikibb ettől. Tényleg kéne már egy fehér kocka is a szavazólapokra, hátha az meghozná az emberek kedvét a szavazáshoz.

 

Pénteken Pannonhalmán és Zircen jártunk anyuékkal tantestületi kirándulás keretében. Jól éreztük magunkat, nagyon szépeket láttunk, csak kicsit szétfagytunk a 8-10 fokban, ami erre a szép, júniusi péntekre jutott. Pannonhalmán nagyon jó idegenvezetőnk volt, igazán profin csinálta, amit csinált. Egyetlen dologgal nem értettem egyet: a kb. 15 perces filmmel az apátság látogatásának elején. Ebben ugyanis nem az apátság történetéről van szó, hanem néhány szerzetes meséli el, hogy Istennel beszélgetni jó és hasznos dolog, ami akár lehet is, hiszen ők vallásosak, csak én meg nem szeretem, ha téríteni próbálnak, ezt meg erre tett kísérletnek éreztem. Az apátságban van egyébként egy Barokk idő című kiállítás, ami azt mutatja be, a barokk korban hogyan kapcsolták össze az óraszerkezetet az emberi testtel nagy gondolkodók. Az egész kiállítás alatt két hang szól egymással párhuzamosan: tik-tak, dib-dob. Na, nekem a dib-dob miatt nagyjából a harmadik percben kezdett zsibbadni a bal karom, és fájni a szívem környéke. Hiába, nem szeretem a szívdobogás hangját, és egy kicsit hipochonder is vagyok :P

 

Szombaton Tomi anyukájának születésnapját ünnepeltük. Hajnalig sütöttünk-főztünk előtte, és jól is sikerült a "buli". Az ajándékkal majdnem sikerült mellélőni, de aztán úgy tűnik, végül nem. Huhh :)

 

Elég sokat veszekszünk mostanában. Ettől én befordultam, és most szomorú vagyok. És elegem is van.

 

Rendelt nekem apu három könyvet a bookdepository.com-ról. Arról nevezetes ez az oldal, hogy a világ bármely pontjára ingye kiszállítják a könyveket, akkor is, ha az ember csak egyet rendel. Csütörtökön meg is jött a háromból két könyv, hurrá :) Azért még reménykedem, hogy esetleg a harmadik is meglesz, nagyon jó lenne. (Az egyébként a The Witches of Eastwick.) A Witch Childot olvasva olyan közel került hozzám az illető korszak, és olyan mélyen felzaklatott, hogy őszinte és igazi dühöt érzek azóta is. És ezért nem szeretem én a vallást. Pont ezért.

 

Elküldtem a témavezetőmnek az első 14 oldalt. A bevezetést és az első fejezetet. Még valamikor kedden vagy szerdán. Ma kaptam választ rá (még nem az esszére, azt még nem olvasta, csak a levélre, amit mellé írtam). A válaszból arra gyanakszom, hogy vagy nagyon leromlott a writing skillem, és értelmezhetetlen dolgokat írtam, vagy rendkívül elfoglalt témavezetőm van. Jól kezdődik.