...

Ma kaptunk árajánlatot a festőtől, aki tapétázni fog nálunk. Augusztus 11-től kb. 5 napon át. Amint befejezte, költözünk. Mondjuk holnap benézek hozzánk a kisboltba, és megkérdezem, nincs-e netán felesleges doboz a raktárban, mert azt én tök szívesen elvinném. És akkor elkezdek összepakolni és kitakarítani. Augusztus 20-án már saját lakásban alszunk. Ez most a terv. Amennyiben a drága jó festő bácsi időben jön és időben végez, ez meg is fog valósulni. Nem lesz olcsó buli, de túléljük.

 

Nagyon bírom, mikor egyesek, akik tudják, hogy egyedül érzem magam, mert Tomi nem tud velem lenni (mert jelenleg egy rabszolgatartó intézményben 5 állást tölt be egyszerre egy ember fizetéséért), nekiállnak ecsetelni nekem neten keresztül, mit és hogyan tesznek a csajukkal (mert amúgy szerelemről szó nincs, de ez már nem az én dolgom). Hol egy kis hátmasszázsról kapok hirtelen felvilágosítást, hol egy kis puszilkodásról. Hát a tököm. Hogy lehet valaki ennyire tapintatlan bunkó? Én persze tapintatos vagyok meg használom az ösztöneimet még az ő állapotának felmérésére is. Elmegy a francba. Ja, egyébként futár is lettem egyúttal, hát nem jó?

 

Tartottam három angolt ma, fáradt vagyok. Valószínűleg ezt nem is annyira az órák száma okozza, mint inkább az első óra hajnali időpontja.

 

Nem tudom, mitől lehet, hogy míg a velem egykorú lányok nagy része azt tervezgeti, hova megy bulizni ma este, én azt tervezgetem, mikor költözünk már össze, mikor lesz már esküvő, mikor lesz már gyerek. Pedig ezek közül többtől még évek választanak el. Jajjmá.