Filozófia

"Venator, venator, tu venis sugere huc!"

 

Sok szempontból venatornak érzem magam.

 

Hiába hiszem azt, hogy az ajándék megbosszulja magát, ha nem annak adom, akinek szántam. Ha jól emlékszem, ez arra az esetre nem vonatkozik, ha megtartom az ajándékot. Úgyhogy megteszem.

 

Vannak olyan kötődéseim, amiknek semmi alapja, semmi értelme, semmi haszna. De vannak. Valaki egy óvatlan pillanatban elvághatná ezeket egy szamurájkarddal például. Vagy egy bicskával, nekem igazán mindegy. Asszem amúgy, hogy ennek az egésznek a bosszúvágyhoz meg a versenyszellemhez lehet köze. Mindkettő mondjon le.

 

Tegnap meg ma néztem Vacsoracsatát. Nem olyan rossz az alapgondolat. Csak ez a csapat.... Hogy kerültek ezek az emberek egy asztal mellé? Milyen perverzió már ez?

 

Nem szeretem a tökölődést. Pedig ez engem most csak áttételesen érint. Ettől még három hete megy, és lassan nagyon-nagyon dühös kezdek lenni tőle. Ilyen mértékű határozatlanságot.... Brrrr... Nem az a baj, ha valaki végiggondol egy komoly döntést. A baj az, ha három hétig kb. minden nap eljátssza, hogy "A" döntést hoztam, ja, mégsem, inkább "B"-t. Egyet mondok: Tominak legyen egy váltótársa végre, és aztán mindenki annyit tököl, amennyit csak jólesik neki. De nekem meg már jólesne néha látni a páromat.