Fészekrakás :)

Épül-szépül a plusz helyiség :) Juuuuj, de izgi :) Már szomszéddal is találkoztunk. Babi nénivel konkrétan. Még apróság koromból emlékszem, hogy milyen illata volt, meg hogy egyszer voltunk bent a lakásában anyuval, és ott is ilyen illat volt. Világ életemben meg voltam győződve róla, hogy kekszillat. Ma a konyhaablaknál állt (ami a körfolyosóra néz), és úgy beszélgetett velem meg anyuval. Megint ugyanaz az illat. És parfüm :) Nem tudom, szeretem-e, ha gyerekkori meggyőződések felnőtt(ebb)korban kielemződnek és hamisnak bizonyulnak. Hmmm. Mindenesetre rengeteg emlékem jön vissza a Ferenc körútról ettől, hogy kicsit többet vagyok ott meg többet gondolok rá. Az éjszaka a szemembe villogó reklámfelirat a szomszéd házon :) (Már leszedték.) A félelmeim :) (Mondjuk 3-5 éves koromból.) Pl. a rémálom, amikor a hosszúra nyúlós kezű bácsi elrabol anyutól. Pl. a rémálom, amikor a bejárati ajtó mögött van a fregoli, és a száradó ruhák közt egy boszorkány lakik a sötétben. A félelmem a hátsó lépcsőháztól (ez ma sem lep meg, tényleg nagyon sötét, nagyon szűk, nagyon barátságtalan, brr :)). Meg am Block az, hogy szerettem ott lakni. Hiába, hogy ez a hirtelen felsorolt pár élmény elsőre negatívnak tűnhet, nekem mégis pozitív emlékként maradt meg. És most meg visszaköltözöm :) De jó is ez :)

Holnap szülinapom lesz. Megint :D Ez van, ha nem hétvégére esik. Ilyenkor kétszer járok jól. (Meg a családunk többi tagja is, mert mi ezt így szoktuk. Gondolom, mások is így szokták.)

Lizám nagyon aranyos, okos, találékony, stb. Amit ma előadott, az tündéri volt. Félig nyitva volt az ajtóm, a kosara a helyén, benne az örök kedvenc kék pokróc. Kutya jön a szobám felől, megragadja a pokrócot, húzni kezdi. Jön vele a kosár. Eléri az ajtót, elakad. Pokrócot elengedi, kimegy a gardróbon meg a fürdőszobán át. Első benyomás az volt, hogy jó, feladta, berágott, elment. Ám pár pillanaton belül kutya érkezik a nappali felől az ajtómhoz. (Aki még nem járt nálunk, annak nem árt tudni, hogy a lakás körbejárható.) Szóval kutya visszajön. Most abból az irányból ragadja meg a pokrócot, és ki is szedi. Hát én végig vigyorogtam. Az milyen édes volt, mikor a projekt vége felé véletlenül felnézett és meglátta, hogy vigyorogva figyelem. A szemében minden benne volt: "Mi az, gazdi? Minek örülsz?" :) Mekkora ész kell már hozzá, hogy így megtervezze, hogyan szerzi meg azt a pokrócot, ha az eredetileg tervezett eljárás kudarcba fullad. :)

Na én meg most megyek fürdeni. James-esszé még sehol nincs. Témám már talán van. Abortusz. Remélem, erről végre találok pro is meg kontra is legalább egy teljes cikket. A többi témával az a gond, hogy vagy csak pro, vagy csak kontra lelek anyagot. (Hozzá tartozik, hogy marhára nem türelmesen keresek, most az első negyed óra után feladom, mivel pánik van, csütörtökön le kell adni, és ki sem látszom az egyéb feladatból....)