Sebesült autó

Mert ez kimaradt. Ugye, mondtam?

Két hete péntek volt az a jeles nap, amelyen megszabadítottak minket a kocsinktól egy időre. Szegényke nagyon összetört. Első blikkre amúgy nem tűnt súlyosnak a dolog, aztán apu megmutatta, mik történtek a kocsival. És úgy már nagyon nem vidám. Amúgy mennyire vicces, ha megkérdezik az embertől, miért állt meg a pirosnál? :) Úgy 1-től 10-ig. Szóval most nincs kocsi karácsonyra. Az azért nagyon jó, mert így a karácsonyi ajándékok és élelmiszer-alapanyagok beszerzése lényegesen bonyolultabb, mint máshogy. Valamint a Hortobágyra való lejutás is egész kényelmetlen lesz 27-én. Meg a hazajutás 30-án. Nem azért, mert kis kényelmes vagyok, és nem tudok vonatozni. Azért, mert szerintem sok cuccunk lesz. Mivel karácsony van. Vagy lesz. Vagy addigra volt. Whatever. De ami a legrosszabb, az a kutya utaztatása. Sosem volt nagy barátja a BKV-nak, a MÁV-nak meg a Volánnak. De míg régebben csak nagyon félt a tömegközlekedéstől, most már egész izgalmas vizelettartási problémái vannak. Konkrétan nem bír ki 4-5-6 órát pisilés nélkül idegen helyen. Szerintem. De majd meglátjuk. Reméljük a legjobbakat :) Majd jól a lelkére beszélek, hogy ugyan, bírja már ki azt az icipici időt. Egy héten belül kiderül, mi lesz ennek a vége :)

És ma van a 29. hónap. Vagy a 26. Attól függ. Piros szív

(Matekos Manómnak pedig köszönöm a kedves figyelmeztetést :P)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk