Sok minden
A ritkán írásnak megvan az a hátránya, hogy feltorlódnak az események, így egyeseket elfelejtek, mire leírnám, mások miatt pedig kilométer hosszú bejegyzés születik. Bocsi.
Egyrészt megint van baba a családban :) Anna :) December 18-án született és állítólag sok fekete haja van :) Kép még nincs róla, de teszek be, ha már lesz. Ez minden bizonnyal már csak karácsony után esedékes.
Karácsony előtti vizsgahad letudva. Eddig rengeteg négyesem van mindenféle szemináriumokra, kicsit kevesebb ötösöm szemináriumokra meg vizsgákra, plusz egy hármasom szemináriumra. Igyekszem belehúzni, mert egyrészt szeretem a jó átlagot, másrészt a jó átlag jó pénzt is jelent. És hát aki költözni szeretne...
Lizus nagyon kihúzta a gyufát a múlt héten valamelyik napon. Talán pont szerdán. Egy kicsit meg is vertem :( Pedig azt sosem szoktam :( De annyira pofátlan volt, amit művelt, hogy nem láttam más megfelelő pedagógiai módszert. Nem lehetett volna máshogyan megfelelő mértékben elrettenteni a bűnténytől, amit elkövetett. Konkrétan lopott. Táskából. Sosem volt szokása, és a seggrepacsi hatására talán nem is lesz. Tekinthetjük ezt balul elsült kis kitérőnek az életében :) Megvan egyébként az ajándéka :) Kosarat kap. Abban fog ezen túl aludni. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni neki.
Tegnap meg ma nagytakarítás volt. Hulla vagyok. Viszont ragyog a szobám. Az a tegnapi nap termése. Asszem, talán 13 óra munka van benne :D Ennek nagy részét a könyvek egyesével való tisztítása tette ki. Azt hittem, sosem lesz már vége. De vége lett :) Egy halálos áldozatot követelt a takarítási hadművelet, a szerencsétlenül járt egyén egy bazinagy fekete pók. Egész nap tűrtem, hogy ott szaladgál körülöttem, és mondtam neki, hogy addig nem leszünk rosszban, míg az ágyam környékére nem merészkedik. Egész nap ki is bírta. De estére mégis megtette. Ott kezdett szaladgálni a falon, ahová én a fejemet rakom éjjel. Kénytelen voltam megszabadulni tőle. Eredetileg humánusabb módot találtam ki, de akkor megszökött. Végül a porszívó teljesítette be a sorsát. Sajnálom, ez van. Olyan nagymértékű undort érzek a pókok iránt, ami nem engedi meg nekem, hogy békésen ellegyek velük. Szerencsétlenség pedig nem fog érni. A babona csak arra csap le, aki hisz benne. Reméljük :)
Holnapra beütemeztem egy karácsonyi nagybevásárlást. Olyan közepesen nagyot :) Lesz benne ajándékbeszerzés, csomagolópapír-vadászat, valamint sütialapanyag-vásárlás. Szombaton szerintem még mindig takarítás, hurrá, de vasárnap már lehet ajándékot gyártani :)
Kedden találkoztam a szépszemű munkásfiúval. Hab ihm begegnet, pontosabban. Már a 123-as buszon észrevettem, hogy észrevett. Aztán a metrón is egy kocsiba kerültünk hogy, hogy nem. Aztán a Ferencieken leszálltam, buszt vártam, és akkor hirtelen mellém toppant és mondta, hogy legyek kedves kivenni a zenét a fülemből. Hát voltam kedves, mert miért ne. Igen hosszú nap volt előttem (jegyek után szaladgálás plusz vizsga), éhes voltam, harapós voltam. Ezt pedig palástolni kellett, mert valójában nagyon kedves vagyok :) Szóval zene ki. Neki van egy mondanivalója meg egy kérdése. Jöhet-e. Hát jöjjön, bánom is én. Jött is. A mondanivaló. Magyarországon a mai világban nincsenek normális emberek, akikkel lehet beszélgetni. Ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni, miközben fejben igyekeztem elválasztani az NSZK és az NDK irodalmát 1950-től 1990-ig. Mondtam, hát igen. Aztán jött a busz. Felmerült a kérdés, elkísérhet-e. Mivel én tudtam, hogy 1 megállót megyek, tehát kemény 3 percre vagyok a sulitól, megint úgy gondoltam, hogy tőlem aztán nyugodtan. Meg is történt. Kérdezte, meddig megyek. Mondtam, az Astoriáig. Kérdezte, az ugye nagyon messze van. Mondtam, nem kifejezetten, mert 1 megálló. Gondoltam, közben talán azért elérkezünk a kérdéshez. De nem. És mikor kiderült, hogy abba az épületbe miért megyek be, abszolút elmaradt a kérdés. Plusz burkoltan le is bunkózott, hogy nincs kedvem beszélgetni. Mondtam, hogy kedvem épp lenne, de pont -10 percem van odaérni a kedves barátnőmmel megbeszélt találkozóra a negyedikre. Nemtom, elhitte-e, de akkor is így volt. Szóval ez mind történt a szépszemű munkásfiúval. Tomira szavazok :)
Januárban megyek Dr. Jameshez, és kedvesen, bájosan mosolyogva megkérdezem, írhatnék-e nála szakdolgozatot. És ha igen, mit szólna ahhoz a témához, hogy. Csak mert olyan jól nyomom, hogy már az egésznek a gerince megvan. Már tudom, mik lennének a főbb részei. És nagyon-nagyon remélem, hogy hajlandó ezzel a témával foglalkozni, mert sajna nála akarok szakdolgozni, punktum :) Jövő félévben egyébként is James-time lesz, megpróbálok minél több órát felvenni nála. Majd jól idegösszeomlok a kegyetlen sok esszétől, de nem baj. Nála akarok tanulni. Punktum. :)
Egyrészt megint van baba a családban :) Anna :) December 18-án született és állítólag sok fekete haja van :) Kép még nincs róla, de teszek be, ha már lesz. Ez minden bizonnyal már csak karácsony után esedékes.
Karácsony előtti vizsgahad letudva. Eddig rengeteg négyesem van mindenféle szemináriumokra, kicsit kevesebb ötösöm szemináriumokra meg vizsgákra, plusz egy hármasom szemináriumra. Igyekszem belehúzni, mert egyrészt szeretem a jó átlagot, másrészt a jó átlag jó pénzt is jelent. És hát aki költözni szeretne...
Lizus nagyon kihúzta a gyufát a múlt héten valamelyik napon. Talán pont szerdán. Egy kicsit meg is vertem :( Pedig azt sosem szoktam :( De annyira pofátlan volt, amit művelt, hogy nem láttam más megfelelő pedagógiai módszert. Nem lehetett volna máshogyan megfelelő mértékben elrettenteni a bűnténytől, amit elkövetett. Konkrétan lopott. Táskából. Sosem volt szokása, és a seggrepacsi hatására talán nem is lesz. Tekinthetjük ezt balul elsült kis kitérőnek az életében :) Megvan egyébként az ajándéka :) Kosarat kap. Abban fog ezen túl aludni. Kíváncsi leszek, hogy fog tetszeni neki.
Tegnap meg ma nagytakarítás volt. Hulla vagyok. Viszont ragyog a szobám. Az a tegnapi nap termése. Asszem, talán 13 óra munka van benne :D Ennek nagy részét a könyvek egyesével való tisztítása tette ki. Azt hittem, sosem lesz már vége. De vége lett :) Egy halálos áldozatot követelt a takarítási hadművelet, a szerencsétlenül járt egyén egy bazinagy fekete pók. Egész nap tűrtem, hogy ott szaladgál körülöttem, és mondtam neki, hogy addig nem leszünk rosszban, míg az ágyam környékére nem merészkedik. Egész nap ki is bírta. De estére mégis megtette. Ott kezdett szaladgálni a falon, ahová én a fejemet rakom éjjel. Kénytelen voltam megszabadulni tőle. Eredetileg humánusabb módot találtam ki, de akkor megszökött. Végül a porszívó teljesítette be a sorsát. Sajnálom, ez van. Olyan nagymértékű undort érzek a pókok iránt, ami nem engedi meg nekem, hogy békésen ellegyek velük. Szerencsétlenség pedig nem fog érni. A babona csak arra csap le, aki hisz benne. Reméljük :)
Holnapra beütemeztem egy karácsonyi nagybevásárlást. Olyan közepesen nagyot :) Lesz benne ajándékbeszerzés, csomagolópapír-vadászat, valamint sütialapanyag-vásárlás. Szombaton szerintem még mindig takarítás, hurrá, de vasárnap már lehet ajándékot gyártani :)
Kedden találkoztam a szépszemű munkásfiúval. Hab ihm begegnet, pontosabban. Már a 123-as buszon észrevettem, hogy észrevett. Aztán a metrón is egy kocsiba kerültünk hogy, hogy nem. Aztán a Ferencieken leszálltam, buszt vártam, és akkor hirtelen mellém toppant és mondta, hogy legyek kedves kivenni a zenét a fülemből. Hát voltam kedves, mert miért ne. Igen hosszú nap volt előttem (jegyek után szaladgálás plusz vizsga), éhes voltam, harapós voltam. Ezt pedig palástolni kellett, mert valójában nagyon kedves vagyok :) Szóval zene ki. Neki van egy mondanivalója meg egy kérdése. Jöhet-e. Hát jöjjön, bánom is én. Jött is. A mondanivaló. Magyarországon a mai világban nincsenek normális emberek, akikkel lehet beszélgetni. Ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni, miközben fejben igyekeztem elválasztani az NSZK és az NDK irodalmát 1950-től 1990-ig. Mondtam, hát igen. Aztán jött a busz. Felmerült a kérdés, elkísérhet-e. Mivel én tudtam, hogy 1 megállót megyek, tehát kemény 3 percre vagyok a sulitól, megint úgy gondoltam, hogy tőlem aztán nyugodtan. Meg is történt. Kérdezte, meddig megyek. Mondtam, az Astoriáig. Kérdezte, az ugye nagyon messze van. Mondtam, nem kifejezetten, mert 1 megálló. Gondoltam, közben talán azért elérkezünk a kérdéshez. De nem. És mikor kiderült, hogy abba az épületbe miért megyek be, abszolút elmaradt a kérdés. Plusz burkoltan le is bunkózott, hogy nincs kedvem beszélgetni. Mondtam, hogy kedvem épp lenne, de pont -10 percem van odaérni a kedves barátnőmmel megbeszélt találkozóra a negyedikre. Nemtom, elhitte-e, de akkor is így volt. Szóval ez mind történt a szépszemű munkásfiúval. Tomira szavazok :)
Januárban megyek Dr. Jameshez, és kedvesen, bájosan mosolyogva megkérdezem, írhatnék-e nála szakdolgozatot. És ha igen, mit szólna ahhoz a témához, hogy. Csak mert olyan jól nyomom, hogy már az egésznek a gerince megvan. Már tudom, mik lennének a főbb részei. És nagyon-nagyon remélem, hogy hajlandó ezzel a témával foglalkozni, mert sajna nála akarok szakdolgozni, punktum :) Jövő félévben egyébként is James-time lesz, megpróbálok minél több órát felvenni nála. Majd jól idegösszeomlok a kegyetlen sok esszétől, de nem baj. Nála akarok tanulni. Punktum. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése