LizaGazdija

 A nyolcadik évad végén járunk, minden valószínűség szerint végig fogjuk nézni a sorozatot. Aki látta, tudja, hogy "hétköznapi" dolog kevés van benne, és érdekes, hogy a végtelenből pont ez a kettő ütött akkorát, hogy írjak róla. Kezdem a pozitívval: nagyon szimpatikus, ahogyan az LMBTQ embereket ábrázolják, a transznemű szereplőt egy transznemű színész alakítja, és a sorozat azt meséli ezekről az emberekről, hogy pont olyanok, mint bárki más. Erre szerintem nagy szükség van. Attól, hogy még a homoszexuálisokat "jó útra térítő", borzalmas szeánszokról is hosszan szól, kis híján a szemem is könnybe lábadt. Jöhet a negatív: Fiona idegesítő, nem kicsit, nagyon. Régóta, de ami leginkább meglepett a rengeteg marhasága között, hogy 28 évesen nincs annyi önbecsülése, hogy el tudja fogadni, van olyan férfi, akinek nem jön be. Brutális szekunder szégyenérzetet keltett bennem ez a szál, annyira kínos, hogy jó lesz, ha már vége lesz. De tényleg. 28 éves korában közli vele egy ...

Megnéztünk egy rövid videót Edinburgh of the Seven Seasről, aztán még sokat beszélgettünk róla, poénkodtunk, hogy ez lenne a Tominak való hely - mindig morog, ha valami program van, megyünk valahová. Végül, mintegy a beszélgetés lezárásaként ez hangzott el a szájából: - Amúgy én nem vagyok otthonülő, csak melletted tűnök annak.  Touché :D

Nem tudom, tettem-e már le könyvet azzal az elhatározással, hogy én ezt most félbehagyom, de, ha volt is ilyen, biztosan nem sűrűn*. Inkább az jellemző rám, hogy végigszenvedem, bármennyire rossz is.  Ennek most a harmadáig jutottam, a második rész legelejéig. És nem bírtam tovább. Úgy érzem, nekem ehhez rövid az életem. Olyan kevés olvasást sikerül begyömöszölnöm egy napba, akkor már olvassak inkább olyat, ami örömet okoz.  A történetmesélés módja érdekes, összevissza ugrálunk az időben, sokszor mindenféle jelzés nélkül. Például elég izgalmas volt, amikor már negyven oldal óta ismertük az egyik főszereplőt, aztán jött egy bekezdés, amiben hirtelen megtudtuk, hogyan ismerte meg őt az elbeszélő évekkel korábban. De nem jelezte semmi az ugrást, azt lehetett hinni, hogy az előző bekezdés után járunk időben.  Vontatott az egész, nagyon ritkán történik bármi is, inkább filozofálgatásokból meg leírásokból áll a regény, ezeket meg ebben a mennyiségben és töménységben unom. Amiko...

Hétfőtől nagycsoportos lesz Flóra. Az előbb született, erre itt tartunk. Kicsit ijesztő. Azt mondta, az oviban szeretne majd angolra járni. Kíváncsi leszek, hogyan éli majd meg - szerintem az ovis nyelvóráknak nincs sok értelme, de tény, hogy kárt sem tesznek senkiben. Annak meg nagyon örülök, hogy érdekli az angol. A füle miatt - talán egyszer végére érek annak a bejegyzésnek is - úszni most ősszel nem jár majd, és a karatét sem szeretné folytatni (pedig már sárga öves!), de azért nem unatkozunk majd. Lesz iskolaelőkészítő, gyerektorna és magyar ovi is egy-egy délután. Azt beszéltük meg, nem kötelező egész évben ugyanarra a sportra járni, ki lehet próbálni többfélét, de amennyi időre befizetjük, azt végig kell csinálni. A gyerektornát 7 hetes egységekben kell fizetni, és szerintem nagyon fogja szeretni a gyerek, de majd meglátjuk.

Vagy két hete szenvedtünk, mint a kutya. Hiába tártuk ki az ablakot éjjel, a nappal tapasztalt pokoli hőség után ilyenkor sem moccant meg a levegő. Milonka épp a napokban írta, számára az igazi nyár az, amikor éjjel sem hűl le a levegő, számomra viszont ez igazi szenvedés. De ma végre "csak" 28 fok volt az eddigi 33-35 fokok után, és olyan jó kis hűvös van éjjel, végre már! Nem tudom, mi lesz velem, ha továbbra is egyre hosszabb ideig tartanak majd a hőhullámok, de kicsit félek. Tegnap értük el a mélypontot Tomival és Violával (Flóra Pesten nyaralt): rövid, 1-2 órás megszakításokkal délután 3-ig aludtunk, mint akiket leütöttek. Utána sem jutottunk ki a lakásból (én meg a gyerek), csak szuszogtunk hol ide, hol oda ülve/fekve. Amikor kimostam a zuhanyzót, közben háromszor vert le a víz - ez nem normális dolog. Tomi kivonszolta magát, mert vásárolni kellett, meg találkozott az egyik húgával, de nagyon szenvedett a 35 fokban és tűző napon. Szeretem a nyarat, de mindig is úgy érez...

Sokkal többször szeretnék írni, és nem csak a lányokról, de annyira nincs idő semmire, hogy hajjaj. Múlt hét óta megint dolgozom, és bár a második napon mindjárt ápolási szabadságra kellett mennem, mert mindkét kisasszony belázasodott már a munka előtti napon (első nap a nagynénjük vigyázott rájuk, második napra nem találtam senkit), tök hamar visszarázódtam. Régen gagyi könyvből kellett volna tanítanunk, ezért mindenki a kedvenc angol tankönyvét használta, most viszont egy szuper sorozatból dolgozunk, így csak kiegészítő anyagokat kell nyomtatni. Általában is sokkal kevesebbet kell nyomtatni meg fénymásolni, sokkal egyszerűbb lett az adminisztráció, és egy ideje már a (7 év után ismét) 12 hetes tanfolyamok után minden oktató kap egy hét szabadságot, ha kér. A szemem is könnybe lábadt, annyira gyönyörű ez, bár élni nem fogok vele, azt hiszem. Aki nem él vele, az dolgozik az üres hetében is, amikor nincs saját csoport. A kollégák szeretettel fogadtak, ez jólesett. Amikor elmentem, 25 fő...

Amikor először olvastam, hogy készül a film, úgy gondoltam, biztos nem fogom megnézni. Voltak ugyan Barbie babáim gyerekkoromban, szerettem is őket, de sosem voltam rajongó, és felnőttként sem lettem az. Amikor láttam, hogy Margot Robbie lesz Barbie, és kikerültek az első képek a forgatásról, akkor már úgy éreztem, lehet, hogy ez egy jó vígjáték lesz. Amikor pedig megnéztem az előzetest, már biztos voltam benne, hogy meg szeretném nézni a filmet. És, amióta végigolvastam egy cikket, ahol screenshotokkal illusztrálva összeszedték Margot Robbie és Ryan Gosling a filmmel kapcsolatos interjúinak legviccesebb pillanatait, már kifejezetten vártam. Múlt szombaton kaptam is kimenőt estére, és beültem az egyik angol nyelvű moziba, ami nincs messze tőlünk. (Imádom, hogy több angol mozi is van a városban, és nem kell vadászni az eredeti nyelvű filmeket. Bár megbékültem a német nyelvvel, amióta itt élek, azért amerikai/angol filmet német szinkronnal nem szeretek nézni.) Nagyon kíváncsi voltam, én ...