LizaGazdija

 A 2020-as karácsonyt külön töltöttük a családunktól, csak videótelefonálni tudtunk velük, mert éppen akkora szigor volt a határon, hogy karantént kaptunk volna visszafelé. Meg talán hazafelé is, már nem emlékszem. Meg persze nem akartuk megkockáztatni, hogy a családunk idősebb vagy éppen kevésbé jó egészségi állapotú tagjainak hazavisszük a vírust. Idén viszont semmilyen korlátozás nem vonatkozott ránk, és annyi pcr tesztet végzünk itthon, amennyit akarunk, úgyhogy bátran hazamentünk. A szokásos program volt: 24-én itthon ünnepeltünk, most már négyesben, 25-én reggel a szüleimhez utaztunk, 26-án délután Tomi szüleihez, és 27-én délután hazajöttünk. Flóra most ott maradt Sümegen a két ünnep között, de ez eléggé rossz volt nekem, szóval nem fogunk rászokni. Eleve kicsit lehangol minden évben, hogy vége a karácsonynak, de az, hogy nem együtt voltunk, nem játszottunk az új játékokkal, nem mentünk állatkertbe, ahogy terveztem, nagyon megviselt. A szilveszter érdekesen alakult, maradjun...

Pénteken lett négyéves Flóra, aznap ünnepi ebéd és ajándékozás volt, tegnap meg közös program*. Még novemberben, amikor a schönbrunni állatkertben voltunk, odafelé is elmondta, hogy szeretné megnézni a sivatag házát (elhaladtunk mellette, de mondtam, hogy most az állatkertbe igyekszünk, ezt majd máskor megnézzük), visszafelé pedig toporzékolós hisztit rendezett, hogy demostazonnal . Egyrészt leszakadt a vállam, mert elöl Violát, hátul a hátizsákot cipeltem, másrészt a toporzékolós hisztivel azt lehet elérni, hogy tutira nem történik, amit el szeretne érni vele, így nem is láttuk aznap a sivatag házát. Tegnap reggel megkérdeztem tőle, van-e kedve elmenni, és volt. A kasszánál kiderült, hogy akinek éves bérlete van az állatkertbe, az féláron léphet be ide, ami annyira feldobott, hogy még a pálmaházat is bezsúfoltuk a programba. Nagyon tetszett Flórának mindkettő, többször is elmondta utána, még az elalvás előtti pillanatokban is, hogy nagyon jó volt, menjünk máskor is. Oda felé kérdezte,...

 Majd szeretnék írni a karácsonyról is, de egyelőre két elhatározás lejegyzésére futja: - Jövőre nem indulok a várólista-csökkentős kihíváson a Molyon. Talán 8-9 éve mindig szoktam, és az első néhány alkalommal sikerült is teljesíteni*. Azóta viszont nem, idén sem, mert hiába írok össze olyan könyveket, amik nagyon érdekelnek, sosincs kedvem pont azokhoz, így 6-7-nél tovább nem jutok. Akkor meg minek? Inkább olvasom továbbra is azt, amihez épp kedvem szottyan, és nem lesz lista, ami mindig eszembe jut, amikor épp olvasok, csak nem arról. - Jövőre nem veszek részt a molykarácsonyi ajándékozáson. Kb. tízszer jelentkeztem már rá, és mindig örültem annak, amit kaptam, valamint a húzottaim is mindig örültek annak, amit kaptak. De egyre kevesebb energiám van számomra idegen embernek meglepetést vadászni, bármennyire szép is a gondolat, és idén fordult elő először, hogy sk apróság nem került a csomagba, ami valószínűleg egy jel. Meg aztán ott volt az a résztvevő, aki tök nyilvánosan, névv...

A Mikulás hozott egy karácsonyváró könyvecskét, amiben minden oldal egy-egy témát dolgoz fel (pl. feldíszített karácsonyfa, korcsolyázás, sütögetés a szabadban, a Mikulás manói, ki hogyan ünnepli a karácsonyt, stb.), és a gyereknek kell a szereplőket matrica formájában beragasztgatni a megfelelő oldalakra. Egyik nap épp a korizós oldalt csináltuk. Flóra megállapította, hogy az egyik szereplő elesett a korival. Mondtam neki: - A korcsolyával könnyű elesni, ha az ember elveszíti az egyensúlyát, vagy megbotlik. Én is estem már nagyon nagyot korizás közben. Hú, nagyon fájt, feldagadt a térdem, hetekig volt még lila, alig tudtam menni. Ez már nagyon régen volt, akkor te meg a Viola még nem voltatok nekem. - És apa? - Ő sem. - Akkor egyedül voltál? - Igen. - És nem féltél? - Nem. Ja, most jut eszembe*, korizni akkor nem egyedül mentem, hanem egy fiúval. Néz döbbenten. - Ez a fiú nem apa volt, akkor apát még nem ismertem. - És mit csinált a fiú, amikor elestél? - Nyújtotta a kezét, hogy segít...

Rendesen lehangolnak az új intézkedések. Ma 27 ezer teszt mellett 1700 új beteget találtak, napról napra több tucattal csökken a kórházban és az intenzíven lévők száma. Az omikronról eddig csak azt lehetett olvasni olyan országokból, ahol régebben felbukkant, hogy gyorsabban terjed, de enyhébb lefolyású, mint az eddigiek. És akkor közlik, hogy dec. 20-tól Ausztriába csak oltott vagy gyógyult személyek léphetnek be, nekik is kell teszt, kivéve a háromszor oltottakat, és csak teszt nem játszik, oltatlanul alap a 10 nap karantén, amiből 5 nap után lehet negatív teszttel szabadulni. Ez már a második karácsony, amikor nagyon sokan nem fognak hazajutni a családjukhoz, mert bár ügyeskedni mindig lehet, de sokan vannak, akik nem engedhetnek meg maguknak 5 nap karantént sem visszafelé, mert dolgozniuk kell. Annyira szomorú és fárasztó ez már. Az is durva, hogy karácsonykor 10 fő gyűlhet össze 2G (oltott vagy gyógyult) igazolás nélkül, de azért az oltatlanoknak is megengedik, hogy meglátogassák ...

 Flóra rámutat az ágya fölött lógó képre: - Ott vagyok! A Nagyi csinálta. Akkor még lepke voltam. - Lepke? - Nézd, ott a szárnyam! Anyu hímezte a képet, és egészen elképesztő a hasonlóság a rajta szereplő angyalka és Flóra között, így a gyereknek meggyőződése, hogy az ott ő :) Amikor beköltöztünk, hosszú órákat töltöttem többek között lámpakereséssel is. Végül az előszobába, a nappaliba és a nappaliba rizspapír lámpa került. A gyerekszobán sokat gondolkodtam, tetszett is egy rizspapír gömb, de mivel volt rajta minta, konkrétan kilencszer annyiba került, mint a sima változat. Úgy éreztem, tök fölösleges lenne kiadni ennyi pénzt olyasvalamiért, amit én is meg tudok csinálni, ráadásul olyan mintával, amilyennel csak akarom. Persze rendesen izgultam, működni fog-e az ötletem, lehet-e tényleg dekupázsolni a rizspapírra, nem fog-e elszakadni, nem lesz-e ronda. Emiatt, bár már a beköltözéskor megvettem a szalvétákat, eltartott vagy két hónapig, mire egyszer vettem egy nagy levegőt, és nek...

Miután szétizgultam a fejemet, a családiról a határozat a tartózkodási elkészülése után pontosan egy héttel érkezett meg. Még aznap beküldtem a hiányzó papírokat a gyes-kérelemhez. Két nap múlva a számlánkon volt a családi, egy hét múlva érkezett a határozat arról, hogy megkaptam a gyest, és valamiféle kifizetés is történt, bár furcsa az összeg, és a dátum sem stimmel - mindig 10-én utalnak, ez meg huszonvalahanyadikán jött. De a lényeg, hogy csont nélkül, nulla szívózással megkaptuk mindkettőt. Óriási kő esett le a szívemről.