LizaGazdija

nagyon jól telt, szuperül érezte magát, végig nem sírt sem utánunk, sem más miatt, kivéve egy alkalmat, amikor megütötte magát. Nagyon jól megvolt a szüleimmel és az unokabátyjaival is, akik szintén a szüleimnél nyaraltak. Majdnem egy éve nem látták már egymást az unokatestvérek, úgyhogy nagy lehetett az öröm :) Voltak strandon, állatkertben, a Margitszigeten. Flóra hamar leszögezte, hogy szeretne még menni máskor is. Nem is nagyon vágyott haza, és amikor másodszor mentek strandra, mondtam Tominak, szerintem simán lehet, hogy haza sem jön a gyerek, odaköltözik Nagyihoz és Papához. Azért hazajött, és abból látszott, hogy egy kicsit hiányoztunk neki, hogy bár mindig Nagyi fürdeti, olvas neki mesét, és altatja, amikor itt vannak a szüleim, most mindkét este, amikor még itt voltak, a teljes esti rutint tőlem kérte a kisasszony. Columbóval és kutyájával ismerkedik a pesti utcán :)

két órával az időpontom előtt lemondta az utolsó kiskönyves vizsgálatot. Persze, bárki életében adódhatnak váratlan helyzetek, csak az előzmények után már a lemondás felbosszantott. Ráadásul jövő héttől szabira megy majdnem három hétre, majd a 38. hetemtől lesz újra, így új időpontot sem kaptam. Az asszisztens megadta a helyettes nevét és számá. Az a doki csak délután rendelt, amikor az enyém már nem, szóval csak sokára tudtam hívni. Amikor elértem, akkor kiderült, hogy jövő héten ő is szabin van, és az azutáni héten csak pénteken tud fogadni. Az a 37. hetem vége, valamint mostantól két hét. Ha arra gondolunk, ami Flóránál történt (ő a 32. hét végén indult meg), már az is szép a babától, hogy így a 35. végén még kitart, ki tudja, mi lesz két hét múlva, amúgy meg szeretném, ha ránéznének, minden oké-e, mekkora, és megmondanák, szedhetem-e még a magnéziumot, vagy akkor számítsak óriásbébire, és ihatok-e málnalevélteát. Azt hiszem, jól mutatja, mennyire érdeklik az orvosomat a páciensei, ...

 Most először nélkülünk. Pestre utazott a szüleimmel pár napra. Nagyon várta már, sokat beszélt róla, hogy fog menni, és majd strandol, meg megnézi a Margitszigetet, és kap nyalókát*. Nagyon jól érzi magát, rengeteg a program otthon is, a városban is. Nincs is ideje videótelefonálni esténként :D Mond két mondatot, aztán szalad játszani. Nagyon örülök, hogy ennyire jól telik az első, tőlünk független nyaralása. *Gyerekkoromban én is szerettem, de felnőttként nem értem az értelmét, ezért sosem kap a gyerek. A szüleimtől kapott először pár hete, egyből összekötötte velük, és mindig kéri, hogy majd hozzanak neki, ha jönnek :)

Ez már annak az eredménye. Tök jó, hogy van ajtórugdosás meg az ajtóra matrica felragasztása, de ezzel semmit sem csinálnak a rendőrök azon túl, hogy mondanak pár kedves szót, ugyanakkor azt, aki aszfaltkrétával vagy vízzel lemosható festékkel felfest valamit a járdára, az több százezres pénzbírságot kap, esetleg rabosítják. Annyira szomorú :(

Flóra egyelőre nem hisz az elválós igekötőkben, és időnként érdekesen ragoz. Én meg sokat hallom, és néha azon kapom magam, hogy átveszek tőle ezt-azt. Pl. elesett, felállt, majd: - Elesettem! Miért elesettem? - Azért elesettél... Mármint azért estél el... :D

Igyekszünk viszonylag kevés kiadással megúszni a költözést, amire remek lehetőséget ad a willhaben - teljesen jó állapotú bútorokat lehet kifogni teljesen ingyen vagy bagóért. Az előszobabútort is így szereztük, és igaz, a furgonbérlés pénzbe került, de messze nem annyiba, mint újonnan egy előszoba. A szekrényeket csak át kellett törölni fertőtlenítős tisztítószerrel, és ennyi, az egész megvolt tíz perc alatt. A konyhánál is ezt a beszerzési módot választottuk, egy teljes konyhabútort hoztunk el ingyen, csak tűzhelyet és hűtőt kell majd venni bele. Ebben az esetben már több a munka: elég koszosak a szekrények, egyes elemeit szerintem még soha senki sem mosta le, így eltart majd néhány napig, mire mindet lesúrolom ekkora hassal és ilyen állóképességgel, ami jelenleg van nekem. (Konkrétan felemelem a karom, és teljesen kifulladok, alig kapok levegőt :D Jó, ez reggel van, utána valamit azért javul a helyzet.) Takarítás közben azon mulattam magamban, hogy mit össze gondolkodtam, hogyan old...

Olyan idiótáknak van jogosítványuk, hogy döbbenetes. Hainburgba tartottunk az autópályán a középső sávban, normál sebességgel, amikor egyszer csak nagy dudálás jött mögülünk, és ha Tomi nem rántja jobbra a kormányt, le is tarolt volna a mögöttünk haladó, aki Tomi szerint kb. 140-150-nel téphetett. Az volt a rohadt nagy szerencsénk, hogy amelyik sávba berántotta Tomi a kocsit, ott a következő autó még egy kicsit messzebb volt, és tudott fékezni, így nem jött belénk, mielőtt visszatértünk az eredeti sávunkba. Utána mondjuk végig a szélsőben mentünk, mert inkább ragadjunk be egy kamion mögé, mint megöljön minket a következő állat. Sokkolt az élmény meg a gondolat, milyen kevésen múlik az ember élete. Meg hogy ott ül a kocsiban egy hároméves meg mellette egy 8. hónapban járó nő, és akkor ilyenek történnek. Egyik hajnalban erre a gondolatra riadtam fel, és nem bírtam visszaaludni sem, a víz levert. Tegnap meg a boltból battyogtunk hazafelé Flórával, amikor az egyik kereszteződésnél elgurult...