Kedvenc orvosom

két órával az időpontom előtt lemondta az utolsó kiskönyves vizsgálatot. Persze, bárki életében adódhatnak váratlan helyzetek, csak az előzmények után már a lemondás felbosszantott. Ráadásul jövő héttől szabira megy majdnem három hétre, majd a 38. hetemtől lesz újra, így új időpontot sem kaptam. Az asszisztens megadta a helyettes nevét és számá. Az a doki csak délután rendelt, amikor az enyém már nem, szóval csak sokára tudtam hívni. Amikor elértem, akkor kiderült, hogy jövő héten ő is szabin van, és az azutáni héten csak pénteken tud fogadni. Az a 37. hetem vége, valamint mostantól két hét. Ha arra gondolunk, ami Flóránál történt (ő a 32. hét végén indult meg), már az is szép a babától, hogy így a 35. végén még kitart, ki tudja, mi lesz két hét múlva, amúgy meg szeretném, ha ránéznének, minden oké-e, mekkora, és megmondanák, szedhetem-e még a magnéziumot, vagy akkor számítsak óriásbébire, és ihatok-e málnalevélteát.

Azt hiszem, jól mutatja, mennyire érdeklik az orvosomat a páciensei, hogy olyan kollégát nevez meg helyettesnek, aki szintén szabin lesz, tehát fel sem hívta az illetőt, hogy küldheti-e hozzá a betegeit, ott lesz-e, pedig a dokim már három hete is tudta, mikor megy szabira, be volt írva az asszisztens időpontos füzetébe. Én itt még ilyet nem tapasztaltam, de most annyira felhúztam magam, hogy a 6 hetes kontrollra sem megyek vissza ehhez a pasihoz, és legutóbb láttuk egymást utoljára. Nyilván nem fogja elsírni magát, nekem viszont már a gondolat is jót tesz, hogy többet nem találkozom vele.

Egyéb híreink: halad a költözés, tök jól állunk, lehet, hogy jövő héten már át is tesszük a székhelyünket az új lakásba. Viszont a mosógépünk ma feldobta a pacskert, marhára örülünk. Négy éve úgy vettük, hogy ha még fél évet él, már elégedettek leszünk vele, szóval nagyon szép tőle, hogy eddig bírta, de azért a hátam közepére se kívánom, hogy most még mosógépet is lehessen keresgélni. De hát... Ez nem kívánságműsor.