LizaGazdija

Flórát gyakorlatilag azóta altatjuk minden este, hogy hazajöttünk a kórházból. Amióta átalakítottuk a kiságyát gyerekággyá, én úgy, hogy odafekszem mellé, énekelek neki, egy ideje utána "ommoznak a bácsik", majd kivárom azt az irgalmatlanul hosszú időt, mire végre elalszik (ez akár másfél-két óra is lehet, de minimum egy óra), és előbb nem jöhetek ki, mert akkor fuldokolva zokogás következik. Tomi az ágya mellett ül az oda letett matracon (összehajtható, azért van ott, hogy ha kiesne az ágyból a gyerek, ami a leesésgátló ellenére is viszonylag gyakran összejön neki, ne üsse meg magát), és "telefozik". Az van, hogy a gyerek mindjárt hároméves lesz, és nekem most fogyott el végleg a türelmem, nem bírtam már tovább, hogy az egész estém rámegy az altatásra, vagy ha nem az enyém, akkor Tomié, és alig tudunk együtt csinálni valamit. Ilyen hajnali egyig tartó filmezésekre meg öt-tíz percig tartó társasjátékokra volt időnk. Ezért aztán kedden drasztikusan megváltoztattuk a ...

 Ma indult, 13-ig tart, teljesen önkéntes. Ez utóbbinak nem örülök, de bízom benne, hogy sokan elmennek majd. Három helyszínen zajlik, egészségügyisek és katonák végzik. Én arra a helyszínre kértem időpontot, amelyik gyalog is csak húsz perc tőlünk, és ma délután el is mentem. Az elején mindenki kapott egy FFP2 maszkot, amit kötelező volt felvenni annak is, aki FFP2-ben érkezett (pl. én). Rövid regisztráció után elmondták, hogyan zajlik a mintavétel, és azt is, hogy 15 másodpercig tart, kellemetlen érzés, de fájni nem fog. Aztán feltolták a pálcát az orromba. Elég durva élmény. Azt mondják mások, olyan, mintha az ember agyába akarnának felnyúlni, nekem inkább olyan volt, mintha a szememet akarnák kiszúrni hátulról. Persze túlélhető, még ha igen hosszúnak tűnik is az a 15 másodperc. (Itt szeretném megjegyezni, hogy több kommentben olvastam korábban, hogy azért nyúlnak fel az ember orrába pálcával a tesztelésnél, mert úgy teszik be a vírust abba, aki magától nem kapta el. Szép. Az pe...

Tomi nemrég olvasott egy cikket arról, mennyi a várható élettartam különböző országokban. Megjegyezte, milyen érdekes, hogy a statisztika szerint tíz évvel tovább tart majd az élete így, hogy Bécsbe költöztünk, mint ha otthon maradtunk volna. Azt is írták a cikkben, hogy a fő különbség a két ország között abban rejlik, hogy itt nagyobb hangsúlyt fektetnek a megelőzésre, míg otthon inkább a gyógyítás a cél. Elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy pont most saját példa is illusztrálja ezt a két eltérő megközelítést (bár egy-egy esetből nem általánosítunk). Még nyár végén aggasztó tünetekkel rohantam orvoshoz otthon. Megnyugtatott a doki, hogy semmi szervi gond nincs, és bár talált egy másik valamit, ami a tünetekkel nem függ össze, azt mondta, semmi para, lehet ugyan baj belőle, de nem szokott, és majd a jövő évi kontrollon meg kell nézni, mi a helyzet. Néhány héttel később elmentem itt is egy orvoshoz (akihez korábban jártam, magánorvos lett, és mielőbb szerettem volna új orvost találni,...

Számomra meglepően könnyű volt felébreszteni a gyerekben az izgatott várakozást: egyszer kellett elmondani, hogy hamarosan jön a Mikulás, és hoz ajándékot, azóta naponta többször felmerül a kérdés, mikor lesz ez a nemsokára, nem ma-e véletlenül. Kiraktunk ma egy puzzle-t, Flóra egyből kérte, hogy még valamit játsszunk. Elővettem erre az egyik olyan játéktartó dobozát, amit ritkán nézeget - talán azért, mert az én gyerekkori plüsseimmel van tele, és a plüssökkel egyelőre még nem nagyon tud mit kezdeni, megnézegeti őket, rájuk mosolyog, és ennyi. No, ebből a dobozból egyszer csak előbukkant ő*: Flóra szeme egyből felcsillant, és lelkesen azt kiabálta: - Megjött a Mikulás! *Tavaly kapta az egyik nagynénitől és nagybácsitól Mikulásra, és karácsony után ebbe a dobozba tettük, hátha év közben is játszana vele. Azóta egyszer-kétszer vette csak elő ezt a dobozt.

 Kicsit szomorúan állapítottam meg, hogy idén nem lesz magyar nyelvű kis könyv a csizma mellett 6-án reggel, pedig mindig szokott lenni. Jó, már kétszer is volt, végül is nem olyan régóta van még Flóránk :) Már eltöprengtem rajta, legyen-e akkor német nyelvű a könyvecske, amikor is kinyitottam a karácsonyi díszekkel teli dobozt, és ott figyelt benne két magyar nyelvű kis könyv a Mikulás/karácsony témakörről. Nagyon hálás vagyok a Mikulásnak, hogy tavaly ilyen előrelátó volt.

Idén először nem fenyő (vagy egyéb örökzöld) van a koszorúnkon. Eddig mindig vagy virágboltban vettem az ágacskákat, vagy Tomi anyukájától kaptuk (náluk a kertben van fenyő). Most a járvány miatt zárva vannak a virágboltok, haza meg nem megyünk, mert sem vinni, sem hozni nem szeretnénk a betegséget. Megkérdeztem egy itteni csoportban, ki hol szerzi be a fenyőágakat, amire kiderült, hogy több virágbolt is nyitva maradt mégis, plusz a Spar és a Hofer is árul ilyet, valamint a piacokon is érdemes próbálkozni. Na, neki is indultam pénteken, és a következők történtek: - a Sparban nem volt gally, csak kész koszorú, - a Hoferben ugyanez, - a környékünkön egy virágbolt sincs nyitva, - a piacon valóban árulnak fenyőágat: olyan hosszú, mint a karom, viszont annyi használható ágacska sincs rajta, ami a fél koszorúmra elég lenne, tiszta csoffadt az egész. Öt euróba kerül. Így esett, hogy inkább vettem 6 euróért 6 méter zöld selyemszalagot, és azzal tekertem körbe az alapot. Vicces módon pont nem v...

 Flóra a bábszínházat már régóta ismeri (legalább másfél éve járunk, az elejétől tetszett neki), azon meg más többször gondolkodtam, vajon melyik előadásra és hány éves korában menjünk majd először színházba. Úgy alakult, hogy még nincs hároméves, és a Vígszínház ma (vagyis tegnap) esti élő közvetítése, A padlás 999. előadása lett az első színházi élménye. Amikor meghirdették a közvetítést, gyorsan vettem rá jegyet, majd töprengeni kezdtem, mi legyen Flórával - ő 8 és negyed 9 között fekszik, és fél 10-re elalszik. (Brutálisan nehezen alszik el sajnos.) Végül arra jutottunk Tomival, hogy ez egy különleges alkalom, most az egyszer bevállalhatjuk, hogy fél 10-kor fektetjük, csak még az előadás előtt meg kell fürdetni és vacsoráztatni, hogy utána egyből mehessen az ágyba. Úgy voltam vele, hogy háromévesen még nem fogja érteni, miről szól a darab, viszont tetszeni fognak neki a jelmezek, és élvezni fogja a dalokat. Így is lett. Úgy ülte végig a két és negyed órát, hogy tátott szájjal, ...