LizaGazdija

Fura, hogy vagy Flóráról, vagy a hírekben előforduló dolgokról írok, miközben tök sok minden történik: - a karantén ideje alatt volt szülinapunk Tomival, - volt anyák napja, - voltunk többször is kirándulni, állatkertben, Badenben, - többször találkoztunk már az itteni családtagokkal, - volt 3. házassági évfordulónk, és kipróbáltunk egy újabb görög éttermet*, - volt kétnapos gyereknapi ünneplés, - feloldották az utazási korlátozást = végre láthatjuk a családunkat 3 hónap után, - Flóra akkora nagylány lett a 3 hónap alatt, hogy már nem oké neki, ha beülünk valahová, hogy kap a mi sütinkből/forró csokinkból, hanem sajátot szeretne, és aznap, amikor ez kiderült, sikerült őt megbántanunk, sírt is, és elromlott a hangulata (de másnap kiköszörültük a csorbát, reméljük, és bízunk benne, hogy nem a csalódás marad meg emlékként, vagy legalább a másnapi örömmel együtt). Szóval zajlik az élet.  Folyamatosan tanul új szavakat, a maiak között volt az ennivaló és a fontos. Először éppen a pár do...

Egy beszélgetés kapcsán a szokásosnál többet gondoltam mostanában arra, mennyiszer kövéreztek le a középiskolában, és ez milyen hatással volt/van a testképemre (nem jóval). Eszembe jutottak a különböző osztálytársak is, akik sokszor bántottak (egyébként nem voltam kövér, csak nem voltam olyan szép vékony, mint a népszerű lányok), meg az, hogy mekkora poén, hogy közülük néhányan eléggé meghíztak érettségi óta. Amire sosem tennék megjegyzést, mert nem vagyok paraszt, csak remélem, eszükbe jut, milyen kedvesen beszélne velük 10-14-18 éves önmaguk. Azt álmodtam, hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül betoppant hozzánk a fél osztály egy spontán osztálytalálkozóra. Már ez az alaphelyzet is tök vicces, bizonyára pont hozzám toppannának be. Mindenesetre arra ébredtem, hogy itt van az a 15-16 ember, gyorsan összekaptam magam meg a gyereket, aztán megmutattam nekik a lakást, ahogy illik. Az egyik srác, akivel különösen rühelltük egymást, és rengeteget bántott, mellém került, és azt mondta: ...

Tartalmas reggelen, sőt inkább hajnalon vagyunk túl. A gyerek szeme 5:15-kor kipattant (a bébiőrön jól hallani a motoszkálást, azért tudom), 5:16-kor már kellemes gyermekhang duruzsolta a fülembe, hogy "anya, inni". Adtam neki vizet, akkor kicsit játszott (állati hangosan, építőkockával, nyilván). Én közben becsukott szemmel próbáltam visszaaludni abban a reményben, hogy ha ő nem is tud aludni, minket legalább hagyni fog (van rá példa, nem is ritkán). De nem, rövidesen jött, hogy "anya, enni".  Akkor kentem neki vajas kenyeret (azt kért), azt eleszegette egy darabig, én közben aludtam. "Anya, tej". Jó, akkor kapott tejet, utána le kellett venni azt a játéktartó dobozt, amiben a konyhája van ezer edénnyel és zöldséggel-gyümölccsel. Egy ideig elfőzőcskézett, aztán nekiindult felfedezni a szobát, és rábukkant az apja egyik, soha ki nem bontott nyakkendőjére (nagy pakolásban vagyunk, ez-az elöl van). Bontsam ki. Mondtam, nem, mert az apáé. Zokogás. Na, itt elp...

Azért az egy full beteg, disztópiába illő világ, ahol egy embert a nyílt utcán, fényes nappal megfojtanak (ráadásul egy rendőr fojtja meg, és az ember eleve bilincsben van, ez még sokkal betegebbé teszi az egészet), és a szemtanúk meg a rendőr kollégái csak állnak és nézik, senki sem lép közbe, csak néhányan felveszik az esetet a telefonjukkal. Hátborzongató és félelmetes. Brutális. Remélem, legalább sokat fog ülni ez a rendőr, bár ez az áldozaton és annak családján már nem segít.

Igyekeztem többet mozogni, mint szoktam, mert tudható volt, hogy akinek a napi mozgása hirtelen nullára csökken, az egy-két hónap alatt sokat fog hízni. Mivel én eleve korlátozottan vagyok jóban magammal, erre semmi szükség nem volt. Így két és fél hónap után két kilóval mutat többet a mérleg, és még mindig nem értem el a terhesség előtti súlyomat, hála az égnek. Amúgy rejtély számomra, mitől fogytam ennyit a szülés után, de kifejezetten örülök neki, hogy így alakult. A karantén első két hónapjában korlátozottan sikerült tartani az elképzelést, azóta valamivel jobban, remélem, lesz is látszatja hamarosan. Ha úgy edzek, hogy Flóra is ébren van, akkor jóga, pilates és aerobic váltogatja egymást, ő ebből a jógát és a pilatest kedveli jobban. Neki is le szoktam teríteni egy szőnyeget/polifoamot, és ő is csinálja a gyakorlatokat, nagyon cuki. És milyen ügyes! Aztán egyszer csak elunja a dolgot, és - mivel most már jól megtanulta, hogy ilyenkor végképp tilos birizgálni a laptopomat, mert o...

Szombaton a sógornőméknél voltunk, délelőtt érkeztünk, ebéd után, de már bőven a délutáni alvás idejében indultunk el hazafelé. Már egy ideje nem szeretem, ha Flóra elalszik a kocsiban egy rövidebb úton, mint amilyen ez is volt (15-20 perc), mert ennyi idő nagyon kevés délutáni alvásnak, viszont azonnal felébred, amikor kivesszük az üléséből, és már nem tud visszaaludni. Még nem voltunk úton öt perce, amikor láttam, hogy a gyerek már csak egy egészen aprócska résen néz kifelé. Kicsit csalódottan kérdeztem: - Akkor te most el fogsz aludni? Eltelt kb. három másodperc, majd (a rés a szemén változatlan) fejrázás és: - Nein. További három másodperc múlva aludt, mint a bunda. Megérkeztünk, Tomi kivette az ülésből, átadta nekem. Flóra a vállamra borult, úgy tűnt, kivételesen nem ébredt fel. Elindultam vele be a házba, egyszer csak felneszelt, de még mindig álomban, mint félálomban közölte: - Menni. Ez a kislány legszívesebben állandóan úton lenne :D Ja, és végül persze felébredt, és...

Ma mondta először, hogy szeretlek. "Szejetek". Nem magától, hanem visszamondta, amikor én mondtam neki, de hogy milyen jólesett! És a sétánkon szedett egy csokor virágot nekem, aztán az apjának, végül magának. Édes!