LizaGazdija

hogy ha nincsenek tüneteink, az alapvetően három dolgot tud jelenteni. 1. Makkegészségesek vagyunk, nem kaptuk el a betegséget, juhú. 2. Elkaptuk a vírust, de nem betegített meg minket, viszont hordozók vagyunk, tehát akivel találkozunk, azt potenciálisan megfertőzhetjük és megbetegíthetjük. 3. Elkaptuk a vírust, és hamarosan meg is fog betegíteni minket, csak még nem tartunk ott, a lappangási időszakban vagyunk, amikor is még fogalmunk sincs arról, mi vár ránk, viszont már vidáman fertőzünk. Az a gyönyörű ebben, hogy soha senki sem tudhatja, rá a három közül melyik igaz, és még ha tudnánk is, hogy ránk az első, akkor sem érné meg kimenni az utcára, mert a másik két típusú embertől simán elkaphatjuk még mindig. Király lenne, ha mindenki otthon maradna, és minden cég home office-ra küldene mindenkit, akit csak lehet. Az tuti, hogy ebből durva gazdasági válság lesz, de azért még mindig inkább ez, mint hogy ezerszámra haljanak meg emberek, nem? Hihetetlen, de egy pesti kocsma tegna...

Tominak két munkahelye van, abból jön össze a kb. teljes munkaidő - azt mondja, neki így jó, mert így nem mindig ugyanoda kell járni, nem mindig egyfélét kell csinálni, változatosabb. Az egyik munkahelye beállt a szemét cégek sorába, és a szombati, külön a cégek segítésére vonatkozó kormánybejelentést meg sem várva minden alkalmazottat kirúgott azzal, hogy majd később visszaveszi őket. Inkább nem kommentálom, kommentáltam eleget szóban az elmúlt napokban. A másik helyen kiadták neki a rendkívüli szabadságot, amit most vezetett be a kormány: 3 hét, gyerekeseknek szól. Utána meglátjuk, mi lesz, de csak húsvét után nyit újra a hotel, ez már tuti. Nekem tegnap 8-ra be kellett menni, mintha rendes munkanap lenne. A kollégák többsége ott volt, mindenki a saját termében ült, illetve néha összejöttünk többen egy teremben, ilyenkor igyekeztünk minél nagyobb távolságot tartani egymástól. Azt lehetett tudni, hogy dél körül jön a nagyfőnök, aztán egykor szóltak, hogy kettőre érkezik. Meg is jött...

bezár a bölcsi (meg minden suli, ovi, az egyetemek talán már mától). Kíváncsi leszek, mi oktatási intézménynek minősülünk-e, és ha nem, mi lesz a stratégia (legalább öt kollégának van olyan kicsi gyereke, akit nem lehet egyedül hagyni otthon, és rengeteg hallgatónknak is), és vajon az éves szabink megy-e el most. Érdekes napok-hetek-hónapok jönnek, az már biztos. Van olyan hallgatóm, aki már most annyira bepánikolt, hogy nem tud órára járni, mert fizikailag rosszul lesz, ha ki kell jönnie a lakásából. Mondjuk, nyugodt én sem vagyok, nagyon szeretném, ha elkerülné a családunkat ez a vírus, mert bár a nagy többség túléli, de mégis kva szar lehet a kétoldali tüdőgyulladás, amivel sokaknál jár, és jó lenne, ha nem kellene megtapasztalni, pontosan milyen, plusz van komoly alapbetegséggel élő és/vagy 70-80 év fölötti rokonunk is. Haza most a tervekkel ellentétben valószínűleg sokáig nem megyünk, nehogy mi vigyük oda valamelyikünk családjához, na meg nem lenne jó véletlenül a határ magyar old...

Egy kétévessel nem mindig könnyű az élet. Egy egész délutánon és estén, oké, rövid megszakításokkal egész délutánon és estén át tartó, orbitális hisztéria után (amelynek során főleg én voltam vele, de a végéből már az apja is bőségesen részesült) végre alszik a gyerek. Tomi: Kicsit sápadt vagy. Milyen napod volt? Nevettünk egy jót.

ügyben az eddigi kedvenc nyilatkozatom mindenképp Trumpé. "A vírus elleni védekezésben nagyon tehetséges embereket vetünk be, 2 milliárd dollárt különítettünk el, és valószínűleg nem fogunk meghalni ." Ezen felvisítottam. Nem tudom, mit éreznék, ha olyan országban élnék, amelyet ez a fószer vezet, de szerintem nem lennék nyugodt. Továbbra sem tudom eldönteni, hogy ez egy szerep nála, vagy komolyan önmagát adja. Persze tudta még fokozni a dolgot azzal, hogy pár nappal később közölte, a koronavírus fake news, a demokraták találták ki, hogy őt megbuktassák, majd néhány óra múlva bejelentette, hogy aki 14 napnál nem régebben Iránban járt, az nem léphet be az USA-ba, és a déli határt is le akarja zárni, hogy senki se vihesse be a betegséget.

furcsa egy hely. Az építőiparban igazán nagyot alkotnak a máltaiak - gyakorlatilag semmiféle biztonsági előírást nem tart be soha senki. Nem egyszer volt már, hogy ledőlt egy építés alatt álló fal (olyan, mintha kövek közé nem tennének semmiféle kötőanyagot), leesett egy munkás több emelet magasból, ahol mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgozott, és most olvastam az eddigi legdöbbenetesebbet: részben leomlott egy ház, mert a mellette lévő épület alá beástak, és előtte semmiféle felmérést nem végeztek szakemberek, amiből kiderült volna, milyen hatással lesz az épülő ház környezetére, ha ásnak oda egy bazi nagy lyukat. Na, hát, ilyen hatással volt, és egy nő a romok alatt rekedt, kutyákkal és drónokkal keresik, hátha még él*. És ez nem az első ilyen eset, csak az elmúlt egy évből még négy másik esetet tudott összeszedni az egyik helyi lap. Ez egy 450 ezres országban azért kemény. Rettenetesen ijesztő belegondolni, hogy az ember a saját házában sincs biztonságban, bármikor rádőlhet egy ...

Itt is akadnak. Engem általában elkerülnek, de most nemrég gyors egymásutánban kettőbe is belebotlottam. A bécsi életemet a 10. kerületben kezdtem, a Reumannplatz közelében, és nagyon szerettem ott lakni, jó hely. Sokszor sétáltam haza a metrótól éjfél körül, munka után, és bár kb. 10 perc volt az út, soha semmi gyanúsat nem láttam, jobbára embert sem. Sosem értek negatív élmények a környéken. Valentin-napon visszamentünk Tomival a környékre sétálni, emlékeket idézni, megnézni a régi házat, a környező utcákat, ahol sokat sétáltunk (meg kerestünk parkolóhelyet órákig :D) Én munkából mentem, Tomi itthonról, a Reumannon találkoztunk. Leszálltam a villamosról, ugyanannál az ajtónál leszállt egy fejkendős lány is. A megállóban állt egy ötvenes, fejkendőt nem viselő nő, aki meglátta a fiatal lányt, és élből lekent neki egyet, aztán még kiabált is neki valamiket, de nem értettem, mit mond, annyira megdöbbentett az eset. Egyértelmű volt, hogy még csak nem is ismerik egymást. A lány nagyo...